Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. köt. 1. füz. Ism. Hóman Bálint 758

764 TÖRTÉNETI IRODALOM. 764 mint előszavából értesülünk, technikai nehézségek miatt lemondott megvalósításáról. Ezeknek a tárgyi kritika szempontjából is fontos jegyzeteknek elmaradása részben gazdasági okokra vezethető vissza; kinyoinatásuk sok helyet foglalt volna el és drágította volna a kiadványt. Ugyanez a takarékossági szempont kényszerítette szerzőt a kritikai jegyzetek redukciójára. Bár minden egyes oklevél hitelességét és körülményeit szigorú kritika tárgyává tette, e művelet eredményéről csupán ott számol be s ott is lehetőleg szűken mérve a szót, ahol vitának lehet helye vagy amikor egy eddig hitelesnek vélt oklevelet hamisnak deklarál. A hitelesnek talált oklevelek regesztáit, ha ellenük támadás eddig nem hangzott el, minden kritikai megjegyzés nélkül közli. Vitás esetekben is gyakran megelégszik a kérdést tisztázó irodalomra való rövid utalással. Csak néhány vitás oklevélhez fűzött hosszabb — bár így is esak pár sornyi — kritikai fejtegetéseket (pl. 2., 32., 36., 46., 129.. 175., 199., 202., 241., 250., 296., 317., 325., 333., 340., 350., 356., 380., 386., 433a., 485., 567. szám). A szűkszavú és minden felesleges megjegyzéstől tartózkodó kritikai jegyzetekből ilyképen csak az Árpád-kor anyagát ismerő történész tud magának a szerző fáradságos és hálátlan kritikai munkájáról fogalmat alkotni. Eredményeinek részletes indokolását és kifejtését Szentpétery — mint előszavából értesülünk — külön tanulmányokra tartotta fenn. Közülük néhány már régebben megjelent s ezekből az egyes oklevélcsoportokra (pl. a borsmonostcri4 topuszkói oklevelekre, Szt. István okleveleire), egyes uralkodók pecsét- és címváltoztatásaira stb. vonatkozó előtanulmányokból a laikus is tiszta képet kap a szerző gondos kritikai munkájának természetéről. Szentpétery oklevéltan!, érdekből kiindulva, az oklevéltan módszerével vizsgálta anyagát. Figyelemmel volt a tárgyi szempontokra, de mégis a formális kritikára vetette a súlyt, céljául tekintvén az egyoldalú tárgyi kritika ellensúlyozását, ítéleteiben a legnagyobb óvatossággal járt el, kétes esetekben megelégedve a gyanúokok közlésével, a további kutatásra hárítva át a döntést. Elve, hogy „a biztos ítéletnek egészen biztos alapokon vagy legalább is nagyfokú valószínűségen kell nyugodnia". A diplomatikai vizsgálódásnak ez az öncélúsága s a kritikának ez a módszeresen tartózkodó természte, mint azt már más alkalommal is kiemeltem, a tárgyi szempontból kiinduló ötletszerű vagy Tagányi találó jelzőjét használva — ..kormányozható" oklevélkritika hazájában eleve szép eredménnyel kecsegtetett.1 Szentpétery eredményei valóra váltják e reménységünket; a diplomatika tárgyilagos és elfogulatlan fegyvereivel teljes győzelmet aratott az előre megalkotott történeti elméletekből és feltevésekből kiinduló 1 Századok. 1916. 290., 1917. 99., 1918. 413. 1.