Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17

A REFORMKOR NEMZEDÉKE. 9 tábla összesen csak három millió fizetésébe egyezett bele, amiről az alsótábla hallani sem akart, mert felfogása sze­rint ekkora összeggel nem lehet számottevő alkotast létre­hozni. Mindkét tábla mereven ragaszkodott álláspontjá­hoz, a kormány pedig nem várt, bezárta az országgyűlést és a konzervatív-reformterv tönkresilányított formájá­ban sem valósulhatott meg.1 A belátóbbak érezték, hogy a szűkkeblűség még veszélyes következményekkel járhat. A vesztett ügy megmentésére a konzervativ reform­párt kiváló tagja, Dessewffy Emil fogott tollat 1847-ben. Javaslata lényegében egyezik Széchenyiével, csak külső­ségekben különbözik tőle. ö már liberális angol hatás alatt szinte budgetszerűen kezeli az évi 5—6 milliót, amelynek egyrésze szintén investigatiós kiadásokba fek­tetődne bele. 0 sem akar semmit sem tudni a házi- és hadiadó elvállalásáról, mert ez javítana ugyan a jobbágy­ságon, de elsorvasztaná a nemességet: „A hadi és házi­adó birtokaránylagos elvállalása a lehető legrosszabb fináncx-endszer megörökítése, egy ember se hiheti komo-1 V. ö. Friedreich J.: Gr. Széchenyi István élete. II. k. 107. skk. 1. — Széchenyi terve egy külön investigatiós köz­pénztár felállításával külső formájában is a régi nemesen konzervativ felfogású reformerek terveire emlékeztet, a regnicolaris deputatiók felfogására. Egy „fundus publicus" felállításának terve hosszú, még a korábbi századba nyúló múltra tekinthet vissza s a sok terv mind annak az őszinte érzésnek volt következménye, hogy közgazdasági és kulturá­lis állapotunk elmaradottságán segíteni kell egy külön, e célra rendelt bőséges alap megteremtésével. Talán legközelebb áll Széchenyi javaslatához Vedres István szegedi mérnök mun­kája (Eggy nemzeti jószág. Szeged. 1807.), akinek egyszerű életfutása a Széchenyi előtti kor konzervativ törekvéseit és sikertelenségét megkapóan illusztrálja. Az ő terve szerint a 25 milliós közalap kamataiból főleg közlekedést javító be­ruházásokat kellene tenni, de jelentős támogatást óhajt nyújt­tatni kulturális fölemelkedést előmozdító (magyarosítás, ne­velés, tudós-társaság) célokra is. Az alapot egy belső köl­csönből vélte összegyiijthetni, amelyet az állam azonnal ki is kölcsönözne, amivel „sok megszorult nemes famíliákon, vala­mint szintén számtalan szorgalmatos, de szűkölködő polgáro­kon, mesterembereken és mezei gazdákon is" segítene, meg­szabadítván őket az uzsorásoktól. A 25 millióból kikölcsön­zendő összegekről a kölesönvevők „lekötelezőlevelet" állíta­nak ki, zálogul lekötvén birtokaikat, az állam azonban nem pénzt ad, hanem minden közpénztár által elfogadandó „viszontkötelező levelet". így állam és kölcsönvevő együtte­sen áll jót az adóslevelekért s a bankjegyforgalom sem növe­kedne meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom