Századok – 1923-1924
Értekezések - MESZLÉNYI ANTAL: A miniszteri országos ideiglenes bizottság működése 1848. márc. 23-ától ápr. 20-áig 714
750 MESZLÉNYI ANTAL. vántak. Szintén közismert kívánságaik nem voltak törvényellenesek, sőt bizonyos tekintetben jogosak és méltányosak, azért a miniszteri bizottság meg is ígérte, hogy pártolólag lép föl mellettük s kérésüket az országgyűlés teljesíteni is fogja, csak tartsanak ki a magyarság mellett s nyugodt lélekkel bocsátotta őket Pozsonyba, az országgyűlés elé is. Április 8-i kerületi ülésében fogadta őket a kormány, melynek nevében Kossuth Lajos felelt pontjaikra. Előadván, hogy a törvényhozás már kimondta a vallások teljes egyenrangúságát, tehát vallási tekintetben teljesen egyenlők a katholikusokkal. A hivatalviselést s az országgyűlési képviseletet illetőleg a törvény nem a polgárok nyelvét, vagy vallását vette tekintetbe, hanem azok számát. Tehát mindenki előtt nyitva áll az érvényesülés kapuja, csak a képességei meglegyenek rá. A határőrvidékre vonatkozólag pedig megjegyezte, hogy ugyanaz az egész nemzet kívánsága, mi a szerbeké, azonban annak keresztülvitele nem a legkönnyebb, de hiszi, hogy keresztülvitelét semmiféle fondorlat sem tudja megakadályozni. A küldöttséget Kossuth szavai megnyugtatták. Azonban mikor magánkihallgatáson is fogadta őket, a kép hirtelen megváltozott. Itt ugyanis a küldöttség vitába elegyedett Kossuthtal, s némelyek közülük elismerték, hogy a nyeremények nemzetiségükre nézve jelentékenyek és a külön kormányzatot nem tartják szükségesnek. Voltak azonban közülük, kik az ellenkezőt állították s a külön nemzetiség eszméjétől elválhatatlannak mondották a külön kormányt. Sőt Stratimirovics György annyira ragadtatta magát, hogy azzal fenyegetődzött, ha nemzetiségi igényük a külön kormányt illetőleg nem teljesülne Pozsonyban, úgy másutt (t. i. az udvarnál) keresnek erre orvoslatot. Kossuthot, ki szintén nagyon hevülékeny volt, kihozták e szavak sodrából s azt válaszolta, hogy „ez esetben köztünk inkább a kard döntsön". Ezzel megindult a szerb lavina is, mely magával ragadta később az oláhokat, hogy ránk zúduljon a nemzetiségek harca. Azonban ennek további menetét máinem állt módjában a miniszteri bizottságnak figyelnie, mert hatalmát április 16-án átvette a magyar minisztérium, mely április 20-án végleg föl is mentette terhes, de sikerrel megállott hivatalától. S míg a miniszteri