Századok – 1923-1924
Értekezések - MESZLÉNYI ANTAL: A miniszteri országos ideiglenes bizottság működése 1848. márc. 23-ától ápr. 20-áig 714
748 MESZLÉNYI ANTAL. külön állami életüket alkotta.1 A miniszteri bizottság, midőn értesült ezekről, mindent megpróbált, hogy visszaterelje őket a törvényes útra. A törvényhatóságok fejeit felszólította, hogy minden tünetre szigorúan ügyeljenek, alkossanak megbízható emberekből nemzetőrséget 6 ezek segítségével gátoljanak meg minden elszakadást célzó tömörülést.2 Ezek végre is hajtották a miniszteri bizottság rendelkezéseit, csakhogy legtöbb helyen ellenkező értelemben. Megalkották a nemzetőrséget, de illyr-párti férfiakból. Felügyeltek a személy- és vagyonbiztonságra is, de csak azon polgárokéra, kik az illyr-horvát párthoz tartoztak, míg kérlelhetetlenül üldözték azokat, kik alkot" mányos érzelműek mertek lenni. Ilyen volt a kép a horvát politikai élet centrumában, Zágrábban is. Itt a pesti központi csendbizottmány példájára megalakult az úgynevezett „nemzeti bizotímány"; ennek elsőleges célja nem a csend és rend fenntartása, hanem a déli szlávok egyesítése s Magyarországtól való elszakadása volt. Hogy ennek minél nagyobb propagandát csináljon, március 25-ére nemzeti gyűlést hirdetett Zágrábba. Erre meghívattak a Horvát-Tótországban, valamint a Dalmáciában lakó „horvát testvérek". A gyűlés valóban méltó kifejezője volt az illyr érzelmű horvátoknak. Mindenünnen számosan sereglettek össze, hogy kívánataiknak minél nagyobb erőt adjanak. Ezeket „Nemzet kívánságai" címen 30 pontban foglalták össze. A közismert pontok telve ellenmondásokkal s jogi fikciókkal csak egy célt szolgáltak: elszakadni az anyaországtól s megalkotni nélkülünk, sőt ha kell, ellenünk az önálló Horvátországot. Kívánságaikat küldöttségük által föl is terjesztették a királyhoz. A miniszteri bizottságot megdöbbentette a horvátoknak ezen vakmerősége, mindazonáltal nem viszonozta hasonló modorban tán attól tartva, hogy ez úgy is csak olaj lenne a tűzre, vagy mert nem számíthatott az ottlévő katonákra, minthogy azok is már tökéletesen illyrizálva voltak. Egy teljhatalmú kormánybiztosnak a lekiildése szintén kevés reménnyel kecsegtetett, amint a későbbi napok ezt fényesen is igazolták. így nem volt más mód, minthogy a szép szó fegyveréhez fordulni. Fölemlítette előttük azokat a javakat, melyeket a törvényhozás már eddig is hozott 1 Pesti Hírlap, 1848 ápr. 14., 29. sz. és ápr. 15., 30. sz. 2 Orsz. Levéltár: u. o. 219. sz.
