Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17

A HEFORMKOR NEMZEDÉKE. 67 így kedvező feltételű kölcsönnel rendezhetnék nyomasztó adósságaikat, úgy hogy a százezer holdas valójában csak 2000 forintot fizetne telekdíj fejében.1 Ha átgondoljuk e javaslatot, szemünkbe ötlik rideg szűkkeblűsége az eddigi teherhordókkal és meleg részvéte a nagybirtokosokkal szemben. Az elsőkön semmit se segít, noha közismert, hogy tényleg túl vannak terhelve. Ámde politikusnak és merész reformátornak nem szabad érzelegnie s Széchenyi is joggal állíthatta be számításába, hogy ha eddig bírták fizetni az adót, ezután is elbírják, különösen ha idők multával a közlekedés javulásával közvetve ők is megérzik az áldásos következményeket. A kisbirtokos nemesre azonban a maga húsz holdja után a negyven garas aránylag éppen olyan nehéz teher volt, mint a százezer holdasra a 15.000 forint. Aránylag annyi kényelemről kellett lemondania, mint a gazdag főúrnak. A mi mai gondolkozásunkkal, felfogásunkkal azt várnók, hogy egy újonnan elrendelt adóban ezentúl mindenkinek egyaránt kell osztoznia. Széeaenyi azonban tovább látott, elnyomta filantrópikus érzelmeit s nyiltan megmondta: amennyire fogy az arisztokrácia, annyira erősödik a zsidó és a külföldi.2 Igaz, hogy a 1 U. o. 68—71. 1. 2 Széchenyi cikksorozata (Az adó és két garas) végén egy Morion álnevű, Kossuth-párti bírálójával polemizálva hevesen tiltakozik, mintha javaslata csak az eladósodott olygarchia javát célozná, hogy az adósságaitól megszabaduljon. Ez aljas vád ellen, mintha csak ezért készült volna javaslata, joggal és önérzettel tiltakozhatott. Nála a kölcsönnyújtás ismét csak eszköz volt a tulajdonképeni nagy cél, az országos beruházások érdekében. De hogy célja mellett komoly terve volt a nagybirtokos osztály segítése, azt a 60—71. l.-on közölt fejtegetései alapján meg kell állapítanunk. A kisbirtokost, mint láttuk, röviden elintézte. A középbirtokosról és nemesi intelligenciáról pedig tervének várható következményeivel kapcsolatban így emlékezik meg: „Igen; föleleveniilne az egész hon, mert a pénz munkát és ez ismét pénzt idézne elő és ez nagyobb forgást, mi nem egyéb, mint gyorsabb élet, jobb egészségi állapot, melynek következtében a nagy közönség sorában vajmi sok szép lelkületű egyednek nyilnék száz úton pálya, díszteljesen s jó haszonnal gyakorolni erejét, ki most, jóllehet az anyatermészettül mind lelki- mind testikép legnagyobb elsőségekkel fel van ruházva, úgyszólván kétségbeesve vagy dologtalan eped, vagy nem tudván pezsgő vérét zabiázni, a legféktelenebb kicsapongásokra fajul vagy végre a jogászi kör tekervényében leli üdvét, mely körben — mint a tapasztalás mutatja — néha a legegészségesb velő is szőrszálhasogató házsártossá válik, ki — ha vagy saját érdeke 5*