Századok – 1923-1924
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17
A REFORMKOR NEMZEDÉKE. 63 maradottsága tette neki lehetővé, hogy izgatását a korszellemre hivatkozva végezhesse, folytonosan utalva a nyugaton egyidejűleg történtekre, noha hite, felfogása, meggyőződése sokkal arisztokratább volt, mint a német felszabadító háborúk liberális államférfiaié. Azonban arisztokratikusán demokrata felfogása — ily abszurdumok csak reformok elmaradásának következményeként nyerhetnek életet, de éppen ebben az abszurdumban gyökerezik államférfiúi nagysága — merész forradalmán izgatás gyanánt hatott nemcsak azokra, akik még Széchenyi liberális programmpontjai iránt sem voltak fogékonyak, hanem különösen azokra a liberálisokra, akik csak nagyon kevés s csak a legműveltebb állampolgárokra akarták reábízni az állam vezetését. Viszont híveket nyert azok közül, akikben a haladás iránt semmi belátás, átérzés nem volt, akik középkori rendi felfogásukban éltek s csak saját exisztenciájuk megjavulását várták tőle: a szegény nemesek közül. Minden tömeg csak akkor mozdul meg, ha saját anyagi sorsáról van szó, ez a társadalmi törvény igazolódott be most is. Kossuth működésének óriási eredménye, hogy az egyenlőség jelszavával megnyervén a tömegeket, még egyszer ismételjük: a reform iránt közömbös szegény nemesek tömegeit, megnyerte őket nemcsak a demokrácia, hanem a korábbi liberalizmus támogatására is. A liberalizmus lényegével együtt kellett járniok az összes függvényeknek is, amelyek minden reformnak, minden előrelépésnek, Széchenyi konzervatív reformprogrammjának is lényeges részét alkották. Az eszmei és érzelmi rész a liberális programmban nálunk különösen nem volt szétválasztható, jelszó nélkül magyar földön nem lehetett haladás, mert csak ez nyerhette meg a nemesi tömegek szimpátiáját. Csak eszmei, elvont, bármily szilárd, bármily geniális reformterv sem járt volna sikerrel, mert a magyar fel sem ébredt volna. Amíg Kossuth a siker reményével, Széchenyi a meg nem értés és önvád keserűségével tekinthetett már működése kezdetén a jövőbe, a két reformátor terve kivitelénél is különböző taktikát követett. Széchenyi itt is hibát követett el, noha azt meg lehet értenünk, ö a reformvágy felébresztéséhez elmellőzhetetlennek tartotta az eszmesúrlódást, a vitatkozást és megbeszélést, amelynek minden tervet meg kell előznie. Célját kaszinókkal akarta elérni, azokban óhajtván egyesíteni az ariszto-
