Századok – 1923-1924

Értekezések - CSÁNKI DEZSŐ: Szabó Károly emlékezete. (Elnöki megnyitó 1924.) 689

szabó károly emlékezete. 693 írói tárgyának örököse: Szádeczky Lajos megjegyzi — utóbb, úgy látszik, maga is megingott. A hún-magyar rokonság ügyével elválaszthatatlanul összefüggött a magyarság őstörténetének kérdése, melynek eredeti forrásokon alapuló gondos és lelkes tanulmányozásában filologiai, különösen pedig, történettudományi irodalmunkban eddig szinte páratlan görög nyelvismeretei segítették őt. Már a negyvenes években buzgón tanulmányozta Thukydydest; majd, mint említők, Priszkoszt (1851), aztán a nagy görög drámaírókat: Eurypydest (1849) és Sophoklest (1857), valamint Anakreont (1853), jóval később Kritobulost (1875) fordította és adta ki. Nagykőrösre (1855) is a görög, majd Nagyenyedre (1859) is a filologiai tanszékre hívták meg. E görög előtanulmányaival már szigorúbban tudományos alapon állott, s megbízhatóbb kritikai eszközökkel indult útra a magyar őstörténet szövevényébe. Egymásután jelentek meg „A magyarok hadi szerkezetéről Bölcs Leo szerint", a 888. évi bolgár-magyar háborúról, Elő vajdáról, a hét magyar nemzetségről (1851—2), a X. századi besenyőkről (1853, valamennyi az Üj Magyar Múzeumban), majd Bíborban született Konstantin görög császár munkáiról (.1860, az Akadémiai Értekezések közt) szóló tanulmányai. Egyidejűleg a magyar és nyugati források kutatásába is elmélyedt s e több irányú kútfő-tanulmányainak eredményekép az 1850-es évek végén és 60-as évek elején szintén egymásután tette közzé (most már a Budapesti Szemlében) Árpád és Zsolt vezérekről (1858—59), Béla király névtelen jegyzőjéről (1860), Taksonyról és Gyejcsről (1864) szóló dolgozatait, továbbá 1860—64 közt remek magyar fordításban „Magyarország történetének forrásai" címen a Névtelen jegyző, Rogerius, Tamás spalatói esperes, és Kézai Simon mester krónikáit, s a magyar keresztyénség első századának emlékiratait; végül pedig 1869-ben