Századok – 1923-1924

Értekezések - CSÁNKI DEZSŐ: Szabó Károly emlékezete. (Elnöki megnyitó 1924.) 689

Szabó Károly emlékezete. Elnöki megnyitó beszéd, mondotta a Magyar Történelmi Társulat Ц924. évi december hó 11-én tartott közgyűlésen dr. Csánki Dezső első alelnök. Tisztelt Közgyűlés! Három nap múlva, e hó 14-én telik be Szabó Károly születésének századik évfordulója. A Magyar Történelmi Társulat ezévi közgyűlésén, az elnöklés tisztjét teljesítve, híven a Társulat hagyományaihoz, de egyéni érzelmeimhez is, kedves kötelességemnek ismerem, hogy ez alkalomból emlékének áldozzak. Kedves nekem ez a kötelesség, különösen egy, talán nem szerénytelen összehasonlítás miatt. Bizonyára a véletlen műve, hogy Szabó Károly is Békés megyében, egy Körösi-menti helységben született, református lelkész fia volt, Debrecenben és Késmárkon tanult, a gróf Teleki József művét folytatta, s alföldi születésű létére éppúgy szerette, bálványozta Erdélyt, mint aki e pillanatban emlékezetének hódolni kíván. A kötelességet pedig a legnemesebb értelemben vehetjük, mely mindenkép ráillik az ő emberi mivoltára. Fiatal korában a legnagyobb végletek közt kereste pályáját. Ügyvédi vizsgát tett, mint annyi más, kenyérkeresetből, de árverezni nem bírt; tengerésznek ment hazafiságból, de ehhez meg testi ereje nem volt; a véletlen újságíróvá, aztán katonává, majd a Hunyadiak korán dolgozó gróf Teleki József titkárává és munkatársává tette; végül a „gutgesinnt"-ség szomorú korszakában egy felekezeti középiskolában találta meg a hivatásának való és tudásához méltó állást: a tanárságot. Századob, 1924. VII-X. füzet. 44