Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17

58 MÂLYUSZ ELEMÉR. megyében, ahol a mult századnak elején még több három­száz nemesi famíliánál létezett, már most három is alig találtatik, ezen olygarchia meg lévén győződve arról, hogy a haza boldogsaga csak az ő jólétében áll, még kép­zelni sem képes magának oly boldog hazát, melyben millióm famíliák a rendes szabadságnak jóttévő oltalma alatt magok sorsához képest szerencsésen élnek és pol­gári jólétüknek örvendenek, ők csak abban helyheztetik a haza boldogságát, hogy midőn egy dúsgazdag kitekint várának ablakából, minden, mi látókörébe esik, kirekesz­tőleg ön tulajdona legyen, minden bírói bölcsességétől függjön, minden pálcája alatt remegjen, minden kezét nyalja és midőn 30 angol lóval és 300 kopóval a szegény földművelőknek a rókavadászatban termesztményeit tipratja, sehol se találkozzék egy földművelő tulajdonos, ki kantárszáránál ragadván az úrfi lovát, Bürger után így szólítsa: „Du wärest Obrigkeit von Gott! Die Gott­heit spendet Segen; Nein, nicht von Gott bist du, Tyrann!"1 Ne a pathetikus szavakra ügyeljünk most, mellőzzük el vádját, hogy a gyűlölt olygarchia még a háborúból, ezrek elszegényedéséből is vagyont szerzett, ellenben fordítsuk figyelmünket az arondirozásnak ma már keve­set, vagy semmit sem emlegetett értelmére. Veszedelmes, a köznemesre vészthozó kapcsolatot jelentett. A compossessorátusban még nagyobb számú köznemes állott a „dynastával" szemben, arondirozás alkalmával azonban socii malorum nélkül maradt. Amikor a XVIII. században a főurak óriási uradal­maikat kialakítják, egyes részeit adományul kapják, vásárolják, a legtöbb esetben nem nyertek összefüggő birtoktesteket. Mint kis szigetek közbeékelődtek a régi birtokos nemes családoknak még a középkorból meg­maradt birtokrészecskéi. Kicsinyek, de mégis alkalma­sak, hogy a napi járóföldre terjedő uradalmak szép egy­ségét megbontsák s a gazdálkodást — tagadhatatlanul — megnehezítsék. Minden nagybirtokos igyekezete arra irányult, hogy ezek birtokát megszerezze, rendesen más, távolesőbb földet adva cserébe és így uradalmát ki­kerekítse. Hogyan történt ez a munka, arra egyetlen konkrét példánk sincs, mert a magyar társadalomtörté­net kutatói még egy családi levéltár anyagát sem dol-1 U. о. IX. kötet. 447. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom