Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17

58 MÂLYUSZ ELEMÉR. megyében, ahol a mult századnak elején még több háromszáz nemesi famíliánál létezett, már most három is alig találtatik, ezen olygarchia meg lévén győződve arról, hogy a haza boldogsaga csak az ő jólétében áll, még képzelni sem képes magának oly boldog hazát, melyben millióm famíliák a rendes szabadságnak jóttévő oltalma alatt magok sorsához képest szerencsésen élnek és polgári jólétüknek örvendenek, ők csak abban helyheztetik a haza boldogságát, hogy midőn egy dúsgazdag kitekint várának ablakából, minden, mi látókörébe esik, kirekesztőleg ön tulajdona legyen, minden bírói bölcsességétől függjön, minden pálcája alatt remegjen, minden kezét nyalja és midőn 30 angol lóval és 300 kopóval a szegény földművelőknek a rókavadászatban termesztményeit tipratja, sehol se találkozzék egy földművelő tulajdonos, ki kantárszáránál ragadván az úrfi lovát, Bürger után így szólítsa: „Du wärest Obrigkeit von Gott! Die Gottheit spendet Segen; Nein, nicht von Gott bist du, Tyrann!"1 Ne a pathetikus szavakra ügyeljünk most, mellőzzük el vádját, hogy a gyűlölt olygarchia még a háborúból, ezrek elszegényedéséből is vagyont szerzett, ellenben fordítsuk figyelmünket az arondirozásnak ma már keveset, vagy semmit sem emlegetett értelmére. Veszedelmes, a köznemesre vészthozó kapcsolatot jelentett. A compossessorátusban még nagyobb számú köznemes állott a „dynastával" szemben, arondirozás alkalmával azonban socii malorum nélkül maradt. Amikor a XVIII. században a főurak óriási uradalmaikat kialakítják, egyes részeit adományul kapják, vásárolják, a legtöbb esetben nem nyertek összefüggő birtoktesteket. Mint kis szigetek közbeékelődtek a régi birtokos nemes családoknak még a középkorból megmaradt birtokrészecskéi. Kicsinyek, de mégis alkalmasak, hogy a napi járóföldre terjedő uradalmak szép egységét megbontsák s a gazdálkodást — tagadhatatlanul — megnehezítsék. Minden nagybirtokos igyekezete arra irányult, hogy ezek birtokát megszerezze, rendesen más, távolesőbb földet adva cserébe és így uradalmát kikerekítse. Hogyan történt ez a munka, arra egyetlen konkrét példánk sincs, mert a magyar társadalomtörténet kutatói még egy családi levéltár anyagát sem dol-1 U. о. IX. kötet. 447. 1.