Századok – 1923-1924

Értekezések - MISKOLCZY GYULA: A horvát kérdés (1790–1847.) 567

576 VIISKOLCZY GYULA. elfogása, Wesselényi beperlése. Arra sem gondolhatott azonban a kormány, hogy a horvátokra támaszkodjék; ott is gyanús jelenségek tünedeztek fel, terjedni kezdett ott is az ellenzéki liberális szellem, főleg Szlavóniában. • Annál feltűnőbb Kolowrat működése, mellyel az államkonferencia eddigi egységességét és összhangját az alsóbb kormányszervekkel megbontotta. Mikor a magyar közvélemény már lázadozni kezdett Gráj mértéktelen izgatásainak hallatára, ő kitüntetésre ajánlotta a nagy agitátort, s a magyar kancellária véleménye ellenére értékes gyűrűt ajándékoztatott neki. Ez a tény rendkívül fontos. Itt került először szembe egymással Kolowrat és a magyar főkormányszerv, s az utóbbi akaratának mellőzésével a miniszter kicsikarta a királyi kitüntetést, ami viszont nagy mértékben hozzájárult Gáj propagandájának sikeressé tételéhez, mivel az illyr törekvéseknek megszerezte az udvar támogatásának presztízsét. Általában, bármilyen kéréssel fordultak az illyrek Kolowrathoz, biztosak lehettek abban, hogy pártfogóra találnak benne. Az aktákból nem lehet bizonyosan megállapítani, hogy Ferenc Károly főherceg tényleg Kolowrat mögött állott-e, de valószínűvé teszi az a tény, hogy az illyrek maguk ezt hirdették, s József főherceg is célozgat erre felterjesztéseiben. Azt azonban bátran kiemelhetem, hogy a kormány hivatalos működését szigorúan el kell különíteni azon kicsiny szlávbarát klikkétől, amelynek lelke Kolowrat volt, s amelynek befolyását — úgy látszik — Ferenc Károly biztosította. Ez utóbbiak működése a háttérben történhetett, Metternich, József nádor, sőt a legnagyobb valószínűséggel Lajos főherceg megkerülésével. A szlavofil irány hatalmas változást jelentett a megkövült kormányzati rendszerben, éppúgy támadta elveinek konzervativizmusát, mint a magyar nemzeti eszme érvényrejuttatása. Ebből érthető, hogy ezen a területen az egész kormány szemben állott Kolowrattal. Semmi sem bizonyítja jobban ez utóbbi nagyságát, mint az az 1840-ben kelt véleménye, amelyben a horvátok félszázados, eddig következetesen visszautasított követelése mellett száll síkra, a báni hatáskör épségbentartása mellett. Szerinte a monarchiának még egykor szüksége lehet a horvátokra a magyarok ellenében, s akkor jó lesz, ha a horvát nemzet reprezentánsának minél nagyobb hatalom lesz a kezében. Ez az első világos nyom azon