Századok – 1923-1924
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17
60 MÂLYUSZ ELEMÉR. Amit 1826-ban előre láttak a józanabbak, az 1834-ben bekövetkezett. Nagyon jellemző körülmények között. Az alsótábla az örökváltság mellett küzdött, ami a jobbágyságnak a nemességhez való felemelését jel en -tette volna. Törekvése megtört a felsőtábla ellenállásán. Ellenben ennek követelésére1 kellett olyan határozatot hoznia, amely a jobbágytelken lakó nemesség adózását mondottá ki. így a főurak letaszították a szegényebb nemességet a nem-nemesekhez. Társadalmi téren ez volt a reformkorszak kezdete. A,,köldus nemesség" helyzete, sorsa most már bizonyos tekintetben kedvezőtlenebb lett, mint a jobbágyságé.^ Nevezetesen fizetnie kellett az adót, teljesítenie a jobbágyi szolgálmányokat s amellett személy szerint résztvenni az insurrectióban is. A földesúr önkényének pedig jobban ki volt téve, mint a jobbágy, mert még az urbárium sem védte. Nem valami népszónok, izgató, hanem a beregmegyei követnek az országgyűlési napló révén eltompított élű beszédében olvassuk: A gazdag nem védi a hazát, különböző ürügyek, betegség színe alatt kivonja magát. Nem igazságos, hogy a hatalmas így éldeljen a haza minden javával, a szegény nemes pedig, ha szükség, éltével védi, ha béke van, véres verejtékével míveli annak földjét egyetlen jutalmáért, a szabadságért.2 szük — az előzmények után világos. Mint kuriózumot említjük meg, hogy mi volt Zichy Antal felfogása s nyomában a többi feldolgozóé: „Az úrbéri telkeket bíró nemesek összeírásáról s megadóztatásáról volt szó (az augusztus 1-i ülésen), mely kérdésben a kormány és a felsőház volt szabadelvűbb a rendeknél. Széchenyi tehát nem mint katona, hanem mint honpolgár, igazi polgári érzülettel, ellenük nyilatkozott. Sem az adóalap csökkentését, sem az egyedül adózó parasztosztály nagyobb terheltetését, sem végre, mi még akkor érinthetetlen alapelvnek tartatott, a nemesi osztály adómentességének minden áron s örök időkre leendő biztosítását nem pártolhatta; sőt a hazafiság álmezébe burkolt piszkos önzést látott ez eljárásban." Zichy A.: Gróf Széchenyi István életrajza. I. kötet. Budapest. 1896. 224. 1. 1 L. az alsótábla első törvénytervezetét (I. t.-c. 6. §.), amely még nem szól adózásról, a főrendek követelését (remélik a főrendek, hogy a karok és rendek ,,meg fognak egyezni azon javallatba, mely szerént a, jelen szakaszhoz még e következő szavak járulnának: aki egyszersmind ezen haszonvétellel egybekötött minden úri s közterhet tartozzék viselni") és az alsótábla válaszát, amellyel eleget tesznek e követelésnek: Az 1832/6. országgyűlés írásai. I. k. 261., 324., 353. 1. 2 Az 1832/6. országgyűlés jegyzőkönyve. XII. kötet. 76. 1.
