Századok – 1923-1924

Értekezések - MISKOLCZY GYULA: A horvát kérdés (1790–1847.) 567

570 VIISKOLCZY GYULA. testánsok is nyerjenek hivatalviselési és ingatlanbírhatási jogot. Ez a két magyar követelés egyidőben lépett fel. Horvátország mindkét törekvésnek ellene szegült municipális jogszabályaira hivatkozva. Álláspontja az volt, hogy a magyar nyelv hivatalossá tétele érinti Horvátországot is, minthogy ez pacta conventa útján lett Magyarországnak szövetséges állama, s az eddig közös latin államnyelv megváltoztatása igen hátrányos lenne a horvátok speciális érdekeire ; a protestánsok birtokjogát pedig municipális jogaik világosan tiltják, a magyar országgyűlés ezek megváltoztatására nem illetékes. A magyar ellenzék tiszteletben tartotta Horvátország jogait, de arra hivatkozott, hogy a municipális jogszabályok hatásköre a 3 alsószlavón megyére, Pozsegára, Verőcére és Szerémre nem terjed ki, mivel ezek Magyarország integráns részei. Az adózás kérdése volt a legbonyolultabb. Horvátország 1790-ben kérte ugyan, hogy adóját csak a magyar országgyűlésen lehessen emelni, de a törvénybe belevétette azt is, hogy a horvát adót a magyartól mindig elkülönítve kell tárgyalni. Mikor az 1802-i országgyűlésen Magyarország adóját a rendek tetemesen felemelték, a horvát megyékre is ugyanolyan arányban osztották azt fel, mint a magyar megyékre, jóllehet Horvátország addig a magyar portális adónak csak a felét volt köteles fizetni. A horvát követek tiltakozása igen éles volt, s annyit el is értek, hogy az uralkodó jogaiknak elvben való fenntartását megígérte, de már a kormány is félszegnek találta az 1790-iki törvény intézkedését. A konkrét esetek elvi kérdések felvetődésére vezettek, amelyek kivétel nélkül közjogiak voltak: Magyarország és Horvátország egymáshoz való viszonya, a municipális jogok érvényessége és megváltoztatásuk kérdése, Alsó-Szlavónia közjogi helyzete. A törvény betűje nem egy esetben Horvátország követelései mellett szólott, de az olyan lehetetlen állapothoz vezetett, hogy Horvátország követei teljes joggal szavazhattak a tisztán Magyarországot érdeklő kérdésekben, míg Horvátország belső ügyeinek intézésénél, sőt nem egy közös kérdésnél is a magyar országgyűlés nem tekinthette magát illetékesnek, __ mivel^ Horvátország municipális jogszabályai ennek tárgyalását, vagy a fennálló helyzet megváltoztatását lehetetlenné tették. Ilyen viszonyok mellett a két nemzet egymás mellett való békés megélhetése csak