Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A helytörténeti kutatás feladatai 538

:564 MÁLYUSZ ELEMÉR. mélyebben járóan a magyar faj lelkiéletét, fejlődését vizsgáló nehéz munkától sem riadnak vissza. Olyan monográfiákra van szükségünk, amelyek a mozaikszemek összeillesztése közben nem feledkeznek meg a lakosság jellemének feltüntetéséről, amint az a különböző népelemek egybeolvadása révén kialakult s történetében, ma pedig foglalkozás módjában megnyilvánul. Ily szempontokat illetőleg a francia helytörténeti monográfiák határozottan fölényben vannak a németekkel szemben s ezt a jó tulajdonságukat, minél inkább felülemelkedni az anyagon — ami még korántsincs az alaposság rovására —, nekünk is el kell sajátítanunk.1 Sokat várunk a helytörténetnek oly irányú művelésétől, amelyet tárgyalásunkban körvonalazni igyekeztünk. Eddigi helytörténetírásunk egyszerűen narrativjellegű volt, legfeljebb pragmatikus, nyers anyagközléssel kapcsolatban. Általános történetírásunk pedig mindmáig pragmatikus maradt s a genetikus irány még csak kevés művel dicsekedhetik, pedig ugyanakkor a külföldi történetirodalom mindinkább a szociológiainak nevezhető irányban fejlődik tovább. Azt reméljük, hogy a helytörténetnek helyes alapon való művelése lehetővé fogja tenni, hogy ez az irány nálunk is gyökeret verjen. Nem tömegjelenségek történetírása volna ez, hanem olyan, amely az okok ezernyi szálával egybekapcsolt inponderabilis tényezőkkel is számol, nemcsak egyes emberek lelkivilágát tudja szétboncolni, hanem pártok, szembenálló szellemi irányzatok jellegét is megtudja állapítani, nemcsak egyes intézmények gyökeréig tud lehatolni, hanem mélyen a talajban a különböző gyökérszálak szövevényes egymásbakapcsolódását is észre tudja venni. Ez az irány tudja csak annak a mai embernek tudásszomját is kielégíteni, aki a technika hihetetlen fellendülésének idejében tudományunk mai ténymegállapításaira csak lekicsinylői eg képes nézni. Míg így egyrészt általános történetírásunk fellendülését reméljük, másrészt az olvasható, és pedig haszonnal olvasható helytörténeti művektől azt várjuk, 1 Természetesen korántsem karakterisztikuma ez az egész francia helytörténeti irodalomnak, inkább csak általánosabb benne ez a törekvés. Ilyen szempontok érvényesítését főleg a Les vieilles provinces de France vállalat egyes köteteiben látjuk, elsősorban L. Febvre: Histoire de Franche-Comté-jában. (Paris, 1912.)