Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A helytörténeti kutatás feladatai 538

:554 MÁLYUSZ ELEMÉR. fejlődés feltüntetése, mint sok más aprólékos részlet följegyzése. A modern magyar történetírásnak sem lehetetlen feladata többé ez a munka, sőt a helytörténeti kutatásnak, mondhatjuk, oly kötelessége ez, amelynek elvégzése után könyve bizton számíthat nemcsak az illető város, hanem más, távoli terület történetkedvelőjének érdeklődésére is. S hogy a feladat, a társadalmi megoszlás feltüntetése nem lehetetlen, az annál kétségtelenebb, mert már a kortársak is észrevették a szakadékokat. Az a pár szó, amelyet Yukovios Sebő kormánybiztos Kossuthhoz intézett 1849 február 6-i jelentésében Szegedről ír, mintegy a 49-i Szeged éles keresztmetszetét tárja elénk: „A szegedi nép rossz hangulatának (az urak bárgyúk, levertek, szintúgy félők a bundás magyartól, mint a rácoktól, a széles kaíapú polgárok gyűlölséggel telvék a kaputosok ellen) fő oka, hogy e két osztály között semmi kapcsot tevő egyéniség nincs. Népszerű kaputos a szegedi tömeg előtt nem létez a városban. Én nem tudom, van-é Rengeinek vagy Osztrovszkinak népszerűsége a helybeli népesség előtt, mert a többi városbeli tiszteknek s prókátoroknak ugyan egynek sincs, de ha van, akkor jó volna, ha ők vagy egyikök itt lenne s elegyednék a nép közé."1 A kép lényegében ugyanaz, mint amelyet a bőelőadású könyv illető részeiből vett vonásokból összeállítottunk, — csakhogy világosabb, precízebb s szinte megdöbbentő erővel hat. Egy érdekei szerint szétoszlott társadalom áll előttünk. Az az állítás, hogy ezt csak a „hazaszeretet" vezette volna közös cél felé, nyilvánvalóan egyszerű és kényelmes megoldás. De éppen a helytörténeti anyag alapján lehet kutatnunk, hogy ily megoszlott társadalmat egy-egy kisebb területen miként egyesíthette, hosszabb vagy rövidebb időre, valamely szellemi irányzat vagy külső ellenség fenyegetése s a Reiznernél is feltüntetett részletek analizálása alapján el kell jutnia minden írónak ahhoz a szintézishez, amelyet mintegy Vukovics sorai tartalmaznak. Ez a találomra kiválasztott város és könyv, amellyel a teendőket akartuk demonstrálni, egyetlen példa csupán. Bármely városunk 1848—9-es története alkalmas hasonló tények s következtetések megállapítására. Társadalmi fejlődésben azonban nem mindenkor a külsőleg legmozgalmasabb évek a sorsdöntők is egyszersmind. Ezért 1 Staatsarchiv, Bécs. Kossuth-Akten. 1849. 1680. sz.