Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A helytörténeti kutatás feladatai 538

:550 MÁLYUSZ ELEMÉR. sebb előtanulmányokat s akkor lesznek a leghasználhatóbbak is, ha lelkiismeretesen készülnek s megelégszenek a tények és adatok pontos feltüntetésével. A XVIII. századtól kezdve tág tér nyílik a kisebb köznemesi családi levéltárak alapján a középbirtok kialakulásának végigkísérésére is. A század elején, a jelek szerint, ezek a birtokok külső formáikban még nem különböznek a főurak uradalmaitól, köznemes kezén nem ritkán van főúréhoz hasonló nagy terület. Ezek is szét vannak tagolva, szét vannak szórva a szélrózsa minden irányában, több megyében is. Csakhogy amíg a mágnások az arondírozással ki tudják kerekíteni uradalmaikat, ez nem sikerül a köznemeseknek, akiket még egy másik körülmény is akadályozott vagyonuk összetartásában. A mágnásoknak ugyanis sikerült hitbizományok alakjában egy kézben összpontosítani az óriási uradalmakat s így azok nem aprózódtak el. Pedig ez sokat jelentett, hiszen a föld értéke — nemcsak pénzben kifejezve, hanem a lakosság számának folytonos növekedése és a termelés fokozása révén abszolút értelemben is — éppen a XVIII. században egyre növekedett, ellentétben az alig félszázaddal korábban még szinte lakatlan területnek értéktelenségével. Viszont a köznemesek vagyona, mesterségesen nem biztosíttatván egvüttmara-G9.S9-J <1 számban folyonosan gyarapodó örökösök közötti megoszlás, főleg pedig a leányok kiházasítása révén, egyre kisebbedett s idegen kezekbe jutott. Nagybirtokos köznemesi családaink így is sokáig együtt kezelték földjeiket. Például a felsővattai Vatthaycsaládnak a XIX. századig mintegy 180.000 hold földje volt, főleg Pest és Nógrád megyében. A birtokokat a család széniora, a XVIII. század elején még egyetlen tulajdonos, Vatthay János egyenes leszármazottja, mint bonorum director kezelte, de a jövedelem egyre több család között oszlott meg, amelyek közé — leánynegyed révén — a Telekiek egyik ága is belekerült. Évszázados közös gazdasági kezelés után, amelynek iratait mind együtt őrzi a családi levelesláda,1 1820 körül felosztják az egész vagyont. Ennek a fejlődésnek előadása, amely szintén csak tipikus eset, gazdaság- és társadalomtörténeti szempontból egyaránt fontos volna. A közelmúlt közfelfogása ugyanis e természetes folyamat, a birtok-1 Pomázon, Pest megyében.