Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A helytörténeti kutatás feladatai 538

A HELYTÖRTÉNETI KUTATÁS FELADATAI. 547 Hogyan folyt le a lakosság élete az ily módon feltárt alapokon, arra vonatkozólag a közigazgatástörténeti részben kell a kutatónak feleletet adnia. Sajnos, a községi önkormányzatról szinte semmit sem tudunk. Ma még csak reményünk van, hogy a földesúri család levéltárának és a község iratainak alapján erre vonatkozólag is majd egyszer feleletet nyerünk s így ezeknek a legkisebb tényezők működésének megfigyelésével, a felsőbb hatóságok adminisztrációjának kiegészítésével közigazgatásunk története is teljessé válhat.1 Némileg módosulna egy olyan falu fejlődésének előadása, amelynek lakosai nemesek voltak, kik közbirtokosságot alkottak. Ennek közigazgatástörténete még gazdagabb felötlő és jellemző színekben (v. ö. nemesi hadnagy), s feldolgozásánál a társadalomtörténeti szempont még fokozatosabban érvényesíthető, mint a tisztán jobbágyeredetű falvakkal kapcsolatban. A kis családi levelesládából kikerülő bővebb anyag alapján ugyanis részletesebben lehet a viszonyokkal is megismerkednünk. Ilyen falunál azonban még inkább vissza kell menni egész eredetéig. Kiderül ugyanis, hogy a legtöbb esetben egy valamikor egységes földbirtok aprozódott el nemzedékről-nemzedékre egyre jobban s így, beházasodás révén is oda került más falubeli nemesek megtelepedésével alakult ki a falu lakossága. Itt figyelhető meg társadalmi téren az a fokozatos elszegényedés, amely az ugyanazon foglalkozási ág, földművelés változatlan űzése mellett, az alapul szolgáló föld kisebbedése révén, a luxussal fordított arányban növekedett. Noha e nemesi falvak klasszikus talaja, a Csallóköz, már kívül esik Csonka-Magyarország határán, Borsod, Szabolcs, Szatmár megyében még mindig maradtak falvaink, amelyek ily irányú kutatásra is elég anyagot nyújtanak. Szinte minden szétágazott családból kivált egy-egy ág a többi közül, amely megvagyonosodott, s amelynek tagjai előkelőbb megyei vagy országos tisztségeket is elnyertek. Mivel pontos genealógiai kapcsolatok állarétegekre oszlott. A bíró és az esküdtek szorosabb érdekközösségéről, amely nein ritkán visszaélésekben, az adónak a szegényebb rétegekre való hárításában nyilvánult meg, érdekes részleteket beszél el Balásházy, kiről még alább fogunk szólani, egyik munkájában: Az adó és még valami-ben. 1 Igen jellemző módon e községek autonóm működéséről, közigazgatási, bírói emlékeiről az irodalomban szinte egyetlen megemlékezést sem találnánk, ha egy külsőség, a magyar nyelv általános elterjedését bizonyító magyar köriratú községi pecsétek iránti érdeklődés révén, mellékesen nem esett volna szó róluk. A régi generáció a Századok hatvanas, hetvenes évfolyamaiban elvégezte munkáját (pl. Nagy Iván: Técső város pecséte. 1867. évf., 422. 1. — Nagy Gy.: Régi magyar községi pecséteink statisztikája. 1871. évf., 513. 1. — Thaly K: Szent-Gál nemes község magyar pecséte 1662-ből. 1875. évf., 418. 1., stb.), de az utána következők nemcsak nem folytatták és nem bővítették ki ezt a tárgykört, hanem teljesen elfelejtették. 36*