Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17

A REFORMKOR NEMZEDÉKE. 43 inkább eldiribolván s más részrül szabadalmihoz képest semmi kellő rendszernek magát alávettetni nem tűrvén, maholnap vajmi sok kis nemes, tán a legnagyobb szám, minden benne rejlő jó tulajdona mellett, bár akarja, bár nem, ha éhen halni nem kíván, ingatlan s ingó jószág s előleges kiképzettség nélkül vagy a közönség legaljasb s legízetlenebb munkáit űzni, s ha ezt tenni büszkesége és keleti indolentiája nem engedi, koldulni vagy, „jó móddal szerezni" és ennek következtében legtöbb idejét börtönben tölteni, vagy voksát, ezen úgyszólván egyedüli sajátját, lehető legdrágábban árba bocsátani és ekkép a hon mezején lelketlen portékakint vajmi díszteljesen (!) figurálni lesz kénytelen."1 Jellemző e kisnemesség anyagi helyzetére a következő nem egyedül álló példa: Borsodban egy hivatalos vizsgálat folyamán kitűnt, hogy egy birtokos nemes két testvérével együtt „osztatlan apai birtokuk" gyanánt egy nemesi házhely száznegyvenketted részén lakott s nem ők voltak a faluban a legszegényebbek.2 A nemesség nagy zöme compossessoratusban élt, amely, esetleg több századra visszamenőleg, valamely egykor egységes nagyobb birtoknak különböző rokonok általi közös megmívelését jelentette. Üjabb területet már nem tudtak szerezni, s az egyes részek egyre kisebbedtek. Trencsénben egy compossessoratusban egyetlen telken száz család is élt!3 Széchenyi e kisnemességnek ipart, kereskedést ajánlott. Jól tudjuk, hogy hiába. Az elszegényedett nemesség nagyobb része, amely még iskolázást nyert, szellemi pá-1 Gróf Széchenyi István hírlapi cikkei. Összeállította Zichy Antal. Budapest. Akadémia. 1894. 'I k. 37. 1. 2 Ilyenre még számtalan eset van! — mondá Borsod követe. Az 1832/6-i országgyűlés jegyzőkönyve. XII. kötet. 368. 1. — Az olvasó elnézesét vagyunk kénytelenek kérni, amiért a következő lapokon az egyes idézeteknél az illető követ nevét gyakran nem tudjuk föltüntetni. Ennek oka egyrészt az országgyűlési jegyzőkönyvek következetlen eljárása, amikor pl. csak a nógrádi követet említik annak közelebbi föltüntetése nélkül, hogy az első vagy a második követ volt-e a szónok, másrészt, hogy különösen az 1832/6. országgyűlésen ä követek gyakori cserélődése következtében az országgyűlés elején összeállított lajstrom sem fogadható el irányadónak, így csak ott tüntettük fel a szónok nevét, ahol a megyei monográfiák adatai alapján nagyobb biztossággal járható tunk el. , 3 U. a. VI. kötet. 336. 1.