Századok – 1923-1924

Értekezések - FÖGLEIN ANTAL: XVI. századi közigazgatástörténeti adatok Zólyom vármegyéből 466

484 föglein antal. mae területnek is legnagyobb része nagybirtok volt: Lipcse vára (e század elején még a Dóczyaké, majd Thurry Kristófé s végül királyi birtok) 21 faluval; Zólyom vára (a királynéé, majd királyi birtok) 10 faluval; Dobronya vára (előbb Beatrix királynéé, majd a Frangepánok, Perényiek, Werbőczy s Thurry kezén át királyi birtok) 10 faluval; Yégles vára (királyi, majd Ráskay-, Thurry-, Dobó-, Balassa- és Zay- s végül királyi birtok) 7 faluval; hozzávéve még Besztercebánya város 5 faluját s a besztercebányai kamarának szintén 5 faluját; a megmaradt területen s falvakban vagy egy tucatnyi jobbmódú nemes élt s gazdálkodott, akik azonban csak az alispáni tisztséget vállalták: elképzelhetjük, hogy a még hátralevő nemesség, amely a szolgabírói, majd később az esküdti s egyéb vármegyei tisztség betöltésénél számbajöhetett, szerény vagyonú s mint említettem, gyakran csak egytelkes, curialista nemes volt. S bár, miként Werbőczy mondja: „nincs valamely úrnak nagyobb és valamely nemesnek kisebb szabadsága"1 tehát a tehetősebb s jómódú nemessel teljesen egyenlőjogú az egytelkes, tehát szegényebb nemes is; mégis, a birtokkal s vagyonnal mindenkor együtt járt a gőg is. S miként a hatalmas főnemes a köznemest, még ha jómódú volt is, a tehetősebb köznemes a szegényebb köznemestársát nézte. le s ha nála tiszte révén eljárt, kellemetlenkedett is neki. Ezért gyakran találunk rendelkezéseket, amelyek a vármegyei tisztviselők megbecsülését megkövetelik s intézkedéseik iránti tiszteletlenséget megbüntetik. 1581-ben az egyik sedrián Beniczky Benedek kifogásolta Bohus Péter szolgabíró nemességét, azt állítván róla, hogy nem valódi nemes, hanem csak quartalista s miután az ország törvényei szerint szolgabíró csak tehetős nemes lehet, nem ismeri el Bohust szolgabírónak. A sedria erre rendes nemességigazolást folytatván le, Bohus nemességét azon az alapon, hogy már atyja is valódi nemesnek ismertetett el, kétségtelennek jelentette ki s Beniczkyt a vármegye tisztviselőjének meggyalázása miatt 100 frfcra büntette meg.2 1 H. K. I. R. 2. c. 1. 2 Vm. jkv. No. 2 :149., 150. — Egyetlen egy esetet jegyez fel a vármegye jegyzőkönyve, de ezt is már a XVIII. században, mikor egy armalista nemest nem akartak szolgabírónak megválasztani, mert szegény volt. S ez esetben a főispán, gróf Eszterházy Antal, meghajolt a nemesség akarata előtt. (Vm. jkv. 1741: 511—515.).