Századok – 1923-1924

Értekezések - LUKINICH IMRE: Gr. Pálffy János főparancsnoki megbizatása (1710.) 418

Gr. Pálffy János főparancsnoki megbízatása. (1710.) Az 1710 januárius 22-én Romhány és Vadkert közt vívott ütközet1

II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának sorsát eldöntötte. A fejedelem, bár egyébként vitatta, hogy az ütközet lefolyásának hatása alatt hadainak „nevekedett szivek s el sem oszlott", kénytelen volt beismerni, hogy „az német ellen reguláris had nélkül" siker reményében nem veheti fel a küzdelmet, s ennek következtében feltétlenül szükséges a kuruc haderő gyökeres átszervezése, mert nincs értelme olyan katonát fizetni, „az ki sem harczolni nem tud, se tanulni nem akar".2 A közelmúlt hadieseményeiből levont tanulságok gyakorlati alkalmazására azonban nem kerülhetett sor. A fejedelem szolgálatában álló idegen zsoldosok, főleg a svéd csapatok körében határozott elkedvetlenedés állott be,3

s habár a svédek utóbb „szép resolutioval declarálták magokat",4 alig volt kilátás arra, hogy akár ezeknek, akár a francia segítőcsapatoknak jelentékenyebb mértékben való szaporítása ez idő szerint keresztülvihető lett volna. A fejedelem maga is elsősorban a lengyel zsoldosoknak nagyobb arányú gyarapítására gondolt,5

de csakhamar kitűnt, hogy még azokra sem lehetett számítania, akik tényleg szolgálatában állottak. „Az lengyelségben 1 Márki Sándor: II. Rákóczi Ferenc. III. к. 80—83. 11., а teljes irodalommal. 2 1710 januárius 22-i levele gr. Esterházy Antalhoz. Archivum Rakoczianum. III. к. 10. 1. 3 1710 január 31-i levele Bercsényi Miklóshoz. Archivum Rakoczianum. III. к. 13. 1. 4 Rákóczi 1710 február 18-i levele Bercsényihez. Archivum Rakoczianum. III. к. 34. 1. 6 Y. ö. Rákóczi 1710 február 18-i (Arch. Rak. III. 34. 1.) és Bercsényinek Károlyi Sándorhoz intézett 1710 február 23-i levelével. Rákóczi-tár. II. k. 331. és 334. 1.