Századok – 1923-1924
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17
32 MALYUSZ ELEMÉR. siker minden reménye nélkiil. Ez a küzdelem méltó mindenki rokonszenvére. De az is érthető, hogy a sikertelenség felemésztette a magyarság energiáját s a nemzet tevékenysége — erővel a gravamenekre szorítva — akkor, midőn a kormány már akart volna reformokat, bizalmatlanságában közjogi szőrszálhasogatásban merült ki. Széchenyi fellépésekor Magyarország képe olyan volt, mint Márai Terézia korában. De nemcsak a konzervatív lassú reform alkalma tűnt el visszavonhatatlanul, hanem a közszellem még szomorúbb, még elmaradottabb lett. A lelkeken már egy pusztító számum rohant végig, leperzselve, kiégetve az önzetlen lelkesedést és minden fogékonyságot a reformok iránt s tért nyitva a magyar faj bűnös hajlamainak a szabad érvényesülésre. A reformok megakadályozásának, az alkotóerő elfojtásának, a nemzeti tettvágy megbénításának eredményét legjobban Széchenyi Ferencnek, ennek a művelt, minden szép iránt fogékony s amellett magas tisztségeket valóban becsülettel betöltő főúrnak élete illusztrálja. Hosszú közpályáján nyitott szemmel nézte a körülötte történteket. Élete legutolsó éveiben, amikor fia szerint remény nélkül látta, hogy nemsokára és elkerülhetetlenül ütni fog nemzetünk végórája, megfigyeléseinek eredményeit összefoglalta egyik munkájában, a „Vom Zeitgeisf-ben,1 röviden, de annál jellemzőbben mondván: „A korszellem az összes rendek, néposztályok és egyes emberek általános elégedetlensége." Felesleges bővebben körülírni a rövidre összevont megállapítást. A haladás, a lassú előremenés megakadályozásának legjellemzőbb szimptómája csak ez az általános, kibékíthetetlen és elnyomhatatlan elégedetlenség lehetett, amely súlyos betegség jele. Sokkal lesújtóbbak, de éppen annyira jellemzők a „Korszellemének azok a részei is, amelyek Széchenyinek az általános elégedetlenség megszüntetését célzó terveit tartalmazzák. Látván az általános elégületlenséget s már semmit sem merve, elveszítve minden akaraterejét, helyes, korszerű reform útján orvosolni a beteg közéletet, a mult tűnik fel előtte a boldogság szigetének, 1 A könyv mindmáig kiadatlan, noha a kor megismeréséhez elsőrangú forrás. A következőkben kénytelenek vagvunk Fraknói kivonatára támaszkodni. (Gróf Széchenyi Ferenc élete. 349. 1.)
