Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17

A REFORMKOR NEMZEDÉKE. 27 1792-ben így akarták konzervatív-reformerek józan magyar eszük után indulva elejét venni minden bajnak. Hiába keresünk e szerencsétlen nemzet történetében még egy példát arra, hogy minden veleszületett irigységet s egymással való megférhetetlenséget elnyomva, rendi és társadalmi különbségeket félretéve, oly egyetértéssel és önzetlenül dolgozott volna a közért, mint 1792/3-ban. Nem üres szó volt ekkor előtte a haza, hanem élő valóság, amelyért meghozta legnagyobb áldozatát is: átgondolt, józan, keserves fáradsággal elvégzett közös munkáját. Legyőzte szavalatokban kimerülő, keletiesen öntetszelgő hetvenkedését s beállott az új Magyarország felépítői közé egyszerű szürke munkásnak. Mágnás és polgár, köznemes és pap együtt dolgozott s a magyar, énjének elnyomásával, szinte a lélekben való újjászületés, lassú átformálódás küszöbéig jutott el. Nem látott még eddig ilyent a magyar Clio, de azután sem többé. És a Sors, mintha teljessé akarná tenni pazar ajándékát, az egész reformmozgalmat — II. József germanizációjának visszahatása gyanánt — erős nacionalista színnel vonja be. Ezzel Magyarország önerejéből odajutott, ahol a többi művelt nyugati állam volt. Csakhogy míg ezeknél a fejedelmi abszolutizmus léptette életbe az államélet minden ágában, főleg pedig a közigazgatás és igazságszolgáltatás terén a nagy reformokat, addig Magyarország, úgy látszott, mindezt önmaga, saját erejéből és saját elgondolása szerint valósíthatja meg. Amit ha megenged végzete, Németországot is megelőzi fejlődésében s előbbre jutását nem a külföldi, az angol állapotok utánzásának, hanem önmaga energiájának köszönheti. Mindaz, ami a XIX. század legelején élő liberálisok előtt ideál gyanánt lebegett: alkotmány, mely biztosítja regno venientibus, uti et extraneis honoratis, aut invenibus institutionis causa adiré volentibus admittatur, erga schedam a praeside aut nuiitio vei alio membro diaetali datarn, quales hic a praesidibus acquirere possunt, non daturi alioquin nisi quibus convenienter dari possit. 2Э Hi velut auditores inter sedilia consistere non audeant, sed cancellos conscendant. 3° Si quis vei sermones serere, vei plane proloquentes interturbare auderet, pro toto diaetae tempore accessus ei interdicatur. 4° Si negotia absentibus auditoribus tractanda viderentur, iussi excedere illico pareant.