Századok – 1923-1924
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17
A REFORMKOR NEMZEDÉKE. 21 folyamán kialakult különféle törvényszékek hatáskörének, szervezetének megállapítását, az ellentétek kiegyenlítését éppen úgy elvégezte, amint pl. a kereskedelmi igen helyes terveket dolgozott ki a Magyarország közgazdasági felvirágzását gátló akadályok elhárítására. A jobbágyság sorsán éppen olyan gondos javaslatokkal — természetesen az ősi alkotmány szellemében — igyekeztek segíteni, mint a magyar nyelv ápolásán s fejlesztésén egy tudós társaság felállításával. Nem volt a nemzet szellemi és anyagi életének olyan mozzanata, amely megfontolás és vitatás alá ne került volna abból a szempontból, hogy meghagyható-e változatlanul, vagy szükséges-e az intézmény észszerű továbbfejlesztése. Legjobban érthető, mert legkevésbbé elvont a deputatio publico-politica munkája, amely bizottság akkor a fiatal és tettvágytól duzzadó energikus nádor, Sándor Lipót főherceg elnöklete alatt működött. A cigányok megrendszabályozásától a sajtószabadság kérdésén át az országgyűlés, a helytartótanács, a helyhatósági szervek reformjáig a közigazgatás minden ágát minuciózus vizsgálat alá vették. Nagy munkálat szól a nemzet szemefénye és nebántsvirága, a megye helyes reformjáról, amelyhez később is oly bátortalanul s félve nyúltak hozzá; nem gyökeres, mindent felforgató proiectum, hanem a legélénkebb anachronizmusokat és ellenmondávsokat megszüntető igazi helyes reformterv. A rendi Magyarországnak legfontosabb szerve azonban az országgyűlés volt, ahol reprezentánsai mint egyenlőrangú fél tárgyaltak az uralkodóval s amely a bécsi kormányköröknek is a legtöbb gondot okozta. Legérzékenyebb része az államnak, amellyel csak keztyűs kézzel lehetett bánni. Mint mindenütt, a róla szóló részben is a már kiemelt reformvágy és a régi helyeshez való ragaszkodás, az adott viszonyok és lehetőségek bölcs mérlegelése nyilvánul meg. Például annál a kérdésnél, hogy a megyék hány követet küldjenek ki, meghányják-vetik, hogy a fennálló helyzet, hogy t. i. a legkisebbet éppen annyi képviseli, mint a legnagyobbat, nem helyes s ezen kétféle módon lehetne segíteni: vagy a megyéknek lakosságuk és adózóképességük szerinti osztályozásával, amikor is ezen osztályoknak megfelelően több-kevesebb követ képviselne egy-egy megyét, vagy pedig oly módon, hogy a megyéknek új rendezése
