Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Tárca - Relković Neda: Az alsómagyarországi bányavárosok taksája 211

tábca. 215 пак el, kik a különben is portiópénzzel sújtott városnak sokba kerülnek. Egész Zólyom vármegyét háborús terhekkel sújtották, mióta a Karaffa-féle kormány ott székel. Mindez elegendő ok arra, hogy kérésük teljesíttessék. A városok folyamodása nem maradt hatás nélkül. Az udvari kamarai tanács és a főhadbiztosi hivatal részéről a városokat Melioni Palm János Dávidnak, a hadiadó pesti biztosának ajánlották. Az ajánlólevelet Jakob Chrob v. Mayeren írta alá Bécsben, okt. 30-án. A városi követek erre Palmhoz fordultak. Előterjesztésükben leírják a haditerhek következtében elnéptelenedett városok állapotát; vázolják Besztercebányának katonailag nehéz helyzetét, melyhez járul, hogy az ott székelő német hadbiztos mellé most magyart is rendeltek. Ismételten kérik fölmentésüket a beszállásolás és ellátás alól. A városok nagyon szorult helyzetben lehettek. Ügy látszott, hogy eddigi utánjárásuk eredménytelen lesz s ezért újabb pártfogót kerestek. Ezért fordulnak most a budai kamara elnökéhez, kinek eddigi utánjárásukat előadják. Elpanaszolják, hogy a nádori gyűlés 2 millió frtot vetett ki, ebből pedig 173 ezert a városokra. Mivel azonban a követek csak 100 ezret akartak elfogadni, a nádor alig egy fél órával ezelőtt a városok bevonása nélkül kivetette a fenti összeget, ami ellen tiltakoznak és az udvarnál keresnek menedéket. Végül hozzáfűzik, hogy a contributio elviselhető lenne, ha a hadbiztosi hivatal megkímélné a portiópénzektől. E sokféle folyamodás után a bányavárosok a rendek elé terjesztették sérelmeiket. Panaszaik ezek: bányavidékről lévén szó, a talaj a földmívelésre alkalmatlan; erdeikkel szabadon nem rendelkezhetnek, mert a bányakamara rendelkezési jogot követel magának; a beszállásolás, a főtisztek ellátása állandó terhe a városoknak; a portiópénz elől sokan elmenekülnek, akik pedig ott maradtak, terhekkel sujttattak. Mivel nincsen pénzük, kölcsönhöz folyamodnak. De a kamatot egyhamar nem tudják megfizetni, ezért sokat kiszolgáltattak a hitelezőknek; mások meg ingatlanaikat vetették zálogba. Hozzájárul ehhez a rendkívüli hadiélelmezés, fuvar. Még a főbányaváros, Körmöcbánya is sokat szenvedett. Bányászata hanyatlott; községeit, melyeknek lakossága favágókból, bányászokból, ácsokból és ércmunkásokból áll, az adórovók portáknak vették és kivonták Körmöc joghatósága alól.1

Hiába volt minden tiltakozás. A négy kis bánya-1 Állításukat az 1696. évi aug. 11-én történt összeiírás igazolja. Orsz. Ltár: dicalie összeírások V. k. 802. 1., Arch. Reg. lad. FF. fasc. G nro 5). A kivetett összeg 1260 frtot tett ki. Űjb. ltár. id. helyen). Egy évvel későbben u. annyit róttak rájuk s mivel az akkori összeírás szerint 5 portának vették, feltehető, hogy 1696-ban is öt volt a porták száma öszszesen. (U. o.) Arch. Reg. lad. FF. fasc. HM. nro 12 és 8.)