Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Voetter; Otto: Die Münzen der römischen Kaiser etc. von Diocletanus bis Romulus (284–476.) Ism. A. A. 189

-történeti irodalom. 189 Otto Voetter: Die Münzen der römischen Kaiser etc. von Diocletianus bis Romulus (284—476.). Wien 1921 [helyesen: 1923!]. Druck u. Verlag d. Kunst- u. Buchdruckerei P. Gerin. 4" 416 1. (Ára: 150.000 osztr. k.) A római császárkori numizmatika, mint történeti segédtudomány, ma úgyszólván még gyermekkorát éli. Oka ennek, hogy a számos tízezerre menő veretek kronológiája még csak részben van biztos alapra fektetve és ezért a nagy, tudományos Corpus Nummorum Romanorum még nem született meg. Ennek hiányában a historikusok csak olyan egyes példányok feliratait, tanulságait vehetik figyelembe, melyek önálló korhatározást nyújtanak; ez pedig csak a kisebb rész. Mily más lesz ezen emlékcsoport forrásértéke, ha túlnyomó esetben pontosan tudjuk majd a keletkezési időt! Számos speciális tanulmány mutatta meg eddig, hogy ez nem elérhetetlen kívánalom. A mult század második felében egyszerre kezdte meg ez irányban a kutatást az angol de Salis és a Missong dr. köré csoportosult nagyjelentőségű bécsi gyűjtőkör, mely utóbbi a Kr. u. III. és IV. század töméntelen rézpénzét verdejegyeik szerint igyekezett rendezni; ennek az iskolának kiemelkedő (és utolsó élő) tagja Voetter Ottó. Módszer tekintetében ma már messzebb jutottunk a bécsieknél: kiderült, hogy a verdejegyek mellett a 284 előtti pénzekre vonatkozólag fontos a stílkritikai és epigráfiái elem figyelembevétele, aminek L. Laffranehi az első mestere. A legújabb időben örvendetes szárnyalásra kapott e téren a háborúban stagnált munka; így 3 alapvető mű jelent meg egymás után Augustus császár, illetve a julius-claudiusi dinasztia érmészetének kronológiájáról az említett olasz Laffranehi, M. v. Bahrfeldt hallei egyetemi tanár és a londoni H. Mattingly tollából. De bármily alaposak és megbízhatók legyenek ezek a művek, históriai hasznuk aránylag csekély, mert a principatus korszakának eseményeiről kitűnő irodalmi kútfők és mellettük gazdag feliratos anyag bőven tájékoztatnak nélkülük is. De annál nagyobb szükség van a pénzek szűkszavú de konkrét adataira a katonai anarchia periódusától kezdve, amelynek megítélésére a „Scriptores históriáé Augustae" fércmunkája csak vajmi gyenge támpontot nyújt. Fokozott érdeklődésünkre tarthat tehát számot Voetter új munkája, mely tulajdonképpen az első kísérlet a negyedik századi érem-corpus megalkotásáfa, habár az arany- és ezüstpénzek szisztematikus feldolgozását nem foglalja magában. Részletes bírálata itt nem volna helyénvaló; csak néhány megjegyzést fűzünk hozzá. A numizmatikai leírások rendkívül áttekinthetők és. könnyen használhatók, emellett megbízhatók is. Persze — mint első kísérletnél magától értetődő is — még csok a hézag és hiányzik a történeti kommentár. Messze mö-