Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Venetainer Lajos: A magyar zsidóság története a honfoglalástól a világháború kitöréséig. Ism. Török Pál 179

180 történeti irodalom. i hogy ha a X. század elején a zsidóság erősebb gyökeret is vert az előkelő kozárok közt, ebből igen merész dolog azt következtetni, hogy zsidók lettek volna éppen a kabarok, — akik a zsidó valláson levő khagán ellen föllázadtak! Sokkal inkább lehetne ebből a kabarok mohamedán voltát föltételezni, (mivel a kozár harcosok mohamedánok voltak) s ez a föltevés erős támaszt lelne Kálmán törvényében, amely hazánkban mohamedán falvakról beszél. Venetianer ázzál sem törődik, hogy a Sebestyén székely-kabar elméletét pl. Karácsonyi egyáltalán nem fogadja el, sőt a kabarokat Dél-Magyarországon képzeli — hanem a Sebestyén elméletéhez a Kohnét adva ezt írja: „tehát a székelyek a kabaroknak, vagyis a zsidó kozároknak egyenes leszármazottjai!" Kézból idézi, hogy az ősmagyarok tartották a kürtharsogás ünnepét (festum tubae), amely a zsidó újévi szertartásnak felel meg. Kézainak többszöri elolvasása után sem tudtam a vonatkozó helyre akadni (Venetianer 15.), a bécsi képes krónikában pedig az van, hogy a festum tubaet azok a lányok ünnepelték, akiket a magyarok elraboltak, amiből inkább valamely rokon nép zsidóságára vonnék következtetést. Állítja (48. 1.), hogy az ősi zsidó telepekhez új külföldiek csak IV. Béla ideje óta jöttek. Ha nincs is adatunk az ellenkezőre, ezt ilyen határozottan állítani nem lehet, mert pl. a keresztes hadak korában a rajnai zsidómészárlások miatt, sőt tán már előbb is a keresztes hadakat megelőző izgalmak miatt valószínűnek kell tartanunk, hogy voltak, akik Magyarországra menekültek. — Törvényeink valóban csak 1092 óta foglalkoznak a zsidókkal. Takáts Sándorból idézve (53/4. 1.) annyira követi ezt a forrását is, hogy egészen ideálisnak képzeli a török uralom alatti állapotokat, még azt sem veszi észre, hogy éppen az általa idézett helyen a zsidók elfogására Takáts szerint a törökök adtak a magyaroknak alkalmat, önállóságát Venetianer csak abban mutatja ki, hogy egészen modern szemüveggel nézve a török korbeli viszonyokat, a zsold Híján sok mindenre vetemedő végbelieket „vitézi csőcselék"-nek nevezi. Naivitásának megható példáját olvashatjuk a 69. lapon, ahol az 1721-i népszámlálás zsidó adatairól így szól: „885 vallotta magát Magyarországból valónak... Joggal föltehető, hogy ezen magát magyarnak (nb. most már magyar !) valló 35% beszélt is magyarul (!), ami a XVIII. század elején mindenesetre nagy elismerést érdemel." A külföldi zsidók . . . „legtöbbje azért települt itt le, hogy itt is nősüljön (a nősülés az osztrák tartományokban korlátozva volt a zsidók részére) tehát a feleségek és gyermekek magyar származásúak voltak (!)... ami a magyar származású Zsidók arányszámát 77 százalékra emeli!" Ezt a humoros számítást ki-