Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - P. Pinzger Ferenc: Hell Miksa emlékezete. I. rész. Ism. Ernyey József 175

176 történeti irodalom. 176 akkor saját pályáján haladt, a nagyszombati, majd a kolozsvári csillagvizsgáló intézet vezetője, fizikai tanulmányokkal foglalkozott. 1755-ben kinevezik a bécsi egyetemi csillagvizsgáló vezetőjének, e minőségben hívja meg őt VIII. Keresztély dán király (1767. aug. 18.), hogy Vénus bekövetkezendő átvonulását a Nap korongján át figyelje meg Vardőben. Pinzger műve alapjában Hellt, a csillagászt akarja bemutatni, azért közvetlen levéltári kutatások alapján foglalkozik északi expedíciójának jelentőségével és eredményével. Meggyőzően igazolja, milyen elfogult és méltatlan támadást intézett Hell emléke ellen Littrow 1835-ben, mikor téves megfigyelésekről, hibás számításokról és utólag, mások eredményei nyomán bejavított adatokról beszél. Ezeket a vádakat S. Newcomb és mások ugyan már megcáfolták, de nálunk még mindig ismétlik e rágalmakat; lexikonjaink, kézikönyveink nem vesznek tudomást Hell rehabilitálásáról. A továbbiakban beszámol Hell szellemi hagyatéka és művei sorsáról. Ezek ugyan javarészt érdeklődésünk körén kívül esnek, ámde Hell ezenfölül historikus, ethnografus is volt, sőt mint az elkallódott: Expeditio litteraria szerzője is helyet érdemel a hazai őstörténelem munkásai sorában. Még inkább érdemes erre elveszett Anonymus-tanulmányai jogán, mint Cornides munkatársa a Vindiciae megírásában. Ez fejti meg Cornides kéziratának hiányait, ezért kereste Engel is Hell irodalmi hagyatékát, mert immár bizonyos, hogy Rauscher nemcsak Hell, hanem Cornides kéziratait is elvitte Mohilevbe. Csak a véletlennek köszönhető, hogy Szirákon előkerült Hellnek Cornides számára készített 1772. évi térképe: „Tabula geogr. Ungariae veteris. Ex história Anonymi Belae." (Megjelent az Engel féle: D. Cornides Vindiciae Anonymi. Budae, 1802. kiadásában.) Ez az értékes mű Pinzger figyelmét elkerülte, bár a 131. lapon maga figyelmeztet rá, milyen buzgalommal gyűjtötte Hell Anonymus helyneveit, megemlíti Szihalomról és •Szabolcsvárról készült fölvételeit, melyek mind e térkép kedvéért készültek. Hogy történt mégis, hogy a Vindiciae kiadása elmaradt, sőt Cornides halála után Hell is késlekedett az Expeditio kiadásával, erre érdemleges választ a szerzőtől várunk. Kétségtelen ugyanis, hogy Hell már északi útja előtt foglalkozott a magyar nyelvrokonság, az őshaza kérdésével, olvasta a kútfőket, levelezett Prayval, Kaprinaival, ismerte a finn-magyar rokonság elméletét, kapóra vehette tehát a dán király meghívását s azzal a reménnyel kelt útjára, hogy e kérdésre fölvilágosítást szerez. Ütitársa, -Sajnovics, a „Demonstratio" szerzője, maga hangoztatja, hogy műve Hell sürgetésére, személyes közreműködésével készült, Pinzger tehát joggal mondhatja, hogy „hőse a szellemi szerzője annak a műnek, amely a magyar nyelvészet történetében új korszakot jelent". A minden tekintetben sikerült és tanulságos könyv érté-