Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességen. I. köt. Ism. Iványi Béla 167

történeti irodalom. 167 ismereteink még mennyire hiányosak; ma még egyáltalában nem vagyunk abban a helyzetben, hogy pl. az erdélyi diplomácia török vonatkozásainak külpolitikai jelentőségét való értéke szerint megítélhessük s egyelőre meg kell elégednünk e diplomáciai összeköttetés külsőségeinek leírásával. Történeti ismereteink lényeges módosulását várhatjuk azonban akkor, ha a Magy. Történelmi Társulat által kezdeményezett törökkori diplomáciai és egyéb történeti emlékek kiadása megindul. A bécsi udvar konstantinápolyi követeinek jelentései ugyanis telve vannak erdélyi vonatkozásokkal; az udvarnak fáradhatatlan és körültekintő ügyvivői Erdély külső és belső politikájának minden jelentős mozzanatáról megemlékeznek, sőt a szükséghez képest a tolmácsok és más befolyásosabb portai személyiségek megvesztegetésével a legfontosabb erdélyi államiratokat is megszerzik és Bécsbe juttatják mindenre kiterjedő jelentéseikhez mellékelve. E jelentéseket méltán sorozhatjuk az erdélyi diplomáciai történelem legelsőrangú forrásai közé, melyeknek rendszeres közzététele után lesz csak lehetséges az erdélyi történelem külpolitikai vonatkozásainak módszeres feldolgozása. —ch —e Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességben. I. kötet. (1520—1745-ig.) Budapest, 1922. — XII + 613 lap. Harmincnyolc íves, — tehát a mai nyomdai viszonyok közt nagy terjedelmű könyv jelent meg Bruckner Győző volt iglói, jelenleg miskolci jogakadémiai tanár tollából, akit eddigi s majdnem kizárólag a Szepességre vonatkozó irodalmi munkássága alapján már jól ismer a Századok olvasóközönsége. A munka előszóra és négy részre oszlik. Az előszóban a szerző elmondja, hogy műveinek megalkotásánál milyen szempontok vezették, s ismerteti azokat a levéltári és kiadatlan forrásokat, amelyekre a munka megírásánál támaszkodott. A mű első része „A reformáció története a Szepességen" főcímet viseli (1—172. 1.) és 13 fejezetben tárgyalja az idevonatkozó anyagot. Szerző a szepesi ev. esperességeknek ősformáját a 24 szepesi város lelkészeinek kalandos társulatában látja, s ez művének kiinduló pontja. Vázolja azután a reformáció előképét és első jelentősebb megmozdulását, a busszitizmust, leírja a Szepesség reformáció előtti egyházi és közerkölesi állapotait, illetve az egyházi állapotok leírása címén Lomnicai Horváth János, a hírhedt szepesi prépost viselt dolgait adja elő s főleg ennek tulajdonítja azt, hogy a Szepességen olyan rohamosan terjedt a reformáció. Azután rátér a szerző a reformációnak a Szepességen való elterjesz-