Századok – 1923-1924

Értekezések - HORVÁTH DETRE: Szilárdi János és Siralmas Krónikája 94

112 HORVÁTH DETRE. magyarországi urak feléje sem néztek, pedig a barátság, atyafiság és segítség akkor kívántatott volna. Egy főúr 300 lovassal benézett ugyan Váradra az ellenség távoztával, de csak a siralmas pusztítást láthatta.1 E fontos vár eleste miatt annyit vádaskodik, jósol és kesereg, hogy szinte megsokalja. Véget vet tehát siránkozásának: „De már az késő levén, jobb nekem is azt immár abbanhagynom!"2

Ha mindehhez hozzávesszük az ostromlottakhoz intézett beszédét: „Istenünkért, hazánkért, nemzetünkért, magunk szerelmeseink megmaradásáért, az egész romlott ország méltóságáért vettük magunkra a harcot",3

előttünk all Szalárdi nemes meggyőződésével, hazaszeretetével. A „boldogtalan nemzet és a szegény, nagy romlásba, kárba merített haza"4

árnya fekszi meg lelkét a lengyel hadjárat után. A tatároktól okozott kár, pusztítás, az öregek megöletése, az ifjak fogságba hurcoltatása mind olyan tény, amelyet „a becsületes emberek nagy szívbeli szomorúsággal néznek".5

Tehát nem becsületes ember szerinte, aki nem kesereg, hiszen „szíve szakadásával, siránkozó szemmel nézhette volna itt (a csinos Fehérvárait) akárki a rettenetes romlásokat".6 Finom lelke nem tud megbékülni a gyűlölködéssel, széthúzással, a magyarok ezen ősi átkával. „A fejetlen lábságot", mint minden zűrzavaroknak legfőbb okát, el kell távoztatni, — hirdeti mindjárt az első lapokon Krónikájában.7

Gyűlölködés miatt szakadt kétfelé az ország, s az egyenetlenkedés ártott legtöbbet a hazának.8 tossága Magyarországra nézve közismert volt az egész világon. Midőn veszedelemben forgott, VII. Sándor pápa nyilvános könyörgést rendelt el az egész kereszténységben. Bu_ nyitay : A mai Nagyvárad m. 7. Várad Bethlen idejében kereskedelmi középpont volt: Gyuláról, Lippáról, Szegedről ide jártak az árus kereskedő törökök. Kr. VII. 585. Takáts: Rajzok II. 136. Bunyitay: A váradi püspökség t III. 139. 1 VI. 408. 2 VII. 517—8, 575—8. 3 Kr. VII. 540—2. 4 Kr. V. 318, 342. VI. 385. Konez: Irodt. К. 1899. IX. 212, 214, 215. 5 Kr. VI. 338. 409. 6 Kr. VI. 389—90. 7 Kr. I. 6. "Krónika I. И. VII. 578, 579. Konez: Irodalomtört. К. 1899. 98. Igazolásképen felsorolja az így elveszett városokat. Várad elestéért is (VI. 367, 401—4, 435.) az egyenetlenkedő lakosságot okozza. E „gondviseletlen emberek sehol semmi sán-