Századok – 1923-1924

Értekezések - HORVÁTH DETRE: Szilárdi János és Siralmas Krónikája 94

102 HORVÁTH DETRE. jenek ki. Szorult helyzetében még azon is kapna, ha „a török császár (régi elveszett, török területté vált) jószágainak bírásához bocsátaná", melyekből örömest adna tizedet a török vitézeknek.1 Szomorú szívvel kell látnia, hogy amit gyermeksége óta keresett, mind elvesztette. Arra azonban büszke — a kolozsvári tanácshoz írt levelében —, hogy ifjúságától fogva a „hazával együtt s kegyelmetek közönséges szolgálatában" töltötte idejét „a haza szolgálatja és becsületi oltalmazása mellett". Ismételten hangsúlyozza: „Mindenemet elvesztettem a haza szolgálatjában." Ugyanis mindenét Váradon hagyta — „rossz példát adni nem akarván" —, csak a rajtavalóval menekült és most számkivetésben nyomorog. Annyi hűséges szolgálat után úgy kell írnia, hogy „a magam tengetésemre adták a fizetőmesterségi kis beneficiumot s a konventbeli hivatalkát saláriumocskával" és azt kell tapasztalnia, hogy „a fizetőmesterség nem tartatik elébbvalónak a viceporkolábságnál". Ahhoz sincs módja, hogy valami kis szolgát tarthasson.2 Üj állásáról azt írja Telekihez: „Savanyúsággal kezde, Uram, folyni a fizetőmesterség hivatalja."'3

1665-ben szintén mint „szegény nyomorodott szolga" beszél magáról és donációt kér, hogy „életének hátralevő csekély részecskéjét tengethesse".1 Az anyagiakban való szükséghez nemsokára hozzájárultak a testi bajok. 1666 március 29-én már „nyavalyás és curatio alatt való lét"-ről panaszkodik.5

Ugyanezen év jún. 15-én meg azt írja Telekinek, hogy „egész téltől fogva mind betegesül" van.6 Amint Szalárdi egész élete folyásában sok homályos, sőt ismeretlen szakasz van, éppúgy ismeretlen halálának ideje is. 1666 júl. 23-áról még van egy levele. Ekkor tehát még élnie kellett, mert a levél hitelességéhez nem fér szó. Mivel azonban ugyanezen év szept. 27-én máimást választanak helyébe „kolozsvári fizetőmestemek és adóbevevőnek", valamint a kolozsmonostori káptalan 1 и 0 222 225 2 U.' о." 219—21, 339. Tört. Tár. 1880. 414. (Kolozsvár város levéltárából Szalárdi életéhez.) a Koncz: írod. K. 1899. 335. 4 U. o. 225—6, 341. Tört. Tár. 1880. 414. 5 Koncz: írod. K. 339. 8 Szilágyi Sándor: Szalárdi J. S. Krónikájának történetéhez. Figyelő, VIII. 260.