Századok – 1921-1922
Értekezések - LÁBÁN ANTAL: Kortörténeti titkos jelentések Bécsből a száz év előtti magyarságról 306
« 322 * LÁBÁN( ANTAL. csárdatársaság azóta több megyében elágazódott. Eleinte csak ruházatukkal különczködtek, később a megyegyűlésekre is betolakodtak és erőszakosságuk következtében nyugtalan jelenetek íelidézőivé lettek. Néhányszor azonban póruljártak és kénytelenek voltak megszégyenülve visszavonulni. Mivel mindenki lenézte őket, a tagok józanabb része lassacskán otthagyta a társaságot, melynek nyoma sincs már és általában soha nem volt olyan természetű, hogy az államra nézve veszedelmes lehetett volna. Immár nyugodtan alhattak Bécsben, nincs miért félniök a veszedelmes csárdától, annyival is inkább, mert hisz a csárda meg a kolompéria intelligens kortesek társasága volt Hontban, illetve Nógrádban s később csupán a megyei korteskedés nagy elfajulásának egyik kinövése, tünete. A kormány erőszakos politikája volt oka ennek is s ez fejlesztette ki mindjobban az ellenállást. Az elkeseredés, a tespedés, meg a sóvárgás mind általánosabbá lesz. Ekkoriban nem Széchenyi Ferencz volt az egyetlen hazafi, a ki az anyagi és erkölcsi pangás ez idejében kilátástalanul, a jobb és szebb jövő reménye nélkül szállott sírba. De a nemzeti lélek, a mely megnyilvánul a nyelvben, a nemzeti érzésben élt s követelte jogait. Haraggal szívében, de egyúttal a nemzeti lélek örök életébe vetett hittel kiáltott fel a magyar 1824-ben : »Hiszek az Mindenható Magyarok Istenében, Árpád Atyánk Teremtőjében, ennek Szent fiajiban, István, András királinkban és ezeknek Szent Szülöttyükben, Országunk Constituciójában, mely fogantatot az Szabadság nagy Lelkétől, született az Nemzet Szűz egygyességétől, kínzatott az Austria Háztul, . . . megfeszíttetet, meghalt és Ferentz Király által eltemedtetett ; leszállott az udvari poklokba, harmad esztendőre föll támad és föll megy hajdani ditsőségére, ahonnand ítélni fogja az Trónust és annak támogatójit : Hiszek Uram az Szabadságunk nagy lelkiben, titkos egyességünk erejében, tagadom az földön egyesült koronás háromságot, gyűlölöm az udvari nevetséges Kamrásságot azért Uram kérünk téged, ne vigy többé az német által kísértetben, de szabadítsd hazánkat az Idegen Királyok gonoszságátul. Ammen.« Éber szemmel őrködő confidens küldi meg ezt az országban elterjedt Hiszekegy-paródiát, melyet nem titkolnak, sőt annyira szemérmetlenek, hogy Nógrád megyében ott találta a megrökönyödött confidens egy útmenti keresztfán Balassa-Gyarmat és Rétság között, másfélölnyi magasságban, tisztán olvasható betűkkel leírva. Sőt tovább haladtában
