Századok – 1921-1922

Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: V. István ifjabbkirálysága 77

V. ISTVÁN IFJABB KIRÁLYSÁGA. 81 1260—62-ben pedig a dux Stiriae elhagyásával ismét et dux Transsilvanus van a királyfi czíméhez kapcsolva. Ezek a czímváltozások megfelelnek a stájer tartomány megszerzésével, majd elveszítésével bekövetkezett tényleges állapotoknak. Csak egy 1260-iki oklevélben nincs a királyi czím után herczegi czím,1

miért is ezt az oklevelet közvetlenül a kroissenbrunni ütközet (július 12.) utáni napokra lehet tennünk, a mikor a stájer herczegség már elveszett, de az erdélyi herczegséget István királyfi még nem foglalta el. És ennek következtében az almai Benedek özvegye érdekében Datum Al'be in die sancti regis Stephani záradékkal évszám nélkül kibocsájtott kis oklevelet2 is egész biztosan 1260-ból valónak állíthatjuk, minthogy a benne használt »rex primogenitus illustris regis Ungariae«, minden herczegi czím nélkül, teljesen azonos a fentebbi, 1260-as évszámú oklevél titulusával, s megfelel az 1260 közepén előállt helyzetnek. 1260 vége felé azonban István királyfi már ismét viseli a dux Transsilvanus czímet.3 Azok a czímek, amelyek ^ezektől a történelmi tényekkel egyező típusoktól eltérnek, a hamisítvány áruló jelei. Még pedig nemcsak olyan szemetszúró otrombaságok szólnak az oklevél hitelessége ellen, mint egy, állítólag 1261 január 14-ikén kelt oklevélnek az 1270 utáni teljes királyi czímet feltüntető titulusa,4

hanem az a kevésbbé feltűnő szabálytalanság is, melyet V. István 1260-iki oklevelében a dux Transsilvanus et Stiriae egyesített czímzés mutat.5 Ha ez az utóbbi oklevél egyebekben kifogástalan lenne, akkor — épen a stájer herczegség elveszése utáni időben — az egyesített czím talán valahogy értelmezhető is volna. Ámde az 1 HO. VI. 105. Eredetije az akadémiai levéltárban. 2 Eredetije a Kisfaludy-cs. lvtárában a Nemz. Múzeumban. 3 Pannonh. rendtört. II. 311. 1. 4 Az oklevél Bubek György királynői tárnokmester 1365-iki átiratának 1603-iki hiteles átiratáról vett egyszerű másolatban van meg a MODL. 24,664. sz. a., s a beregszászi vendégek részére tett adományról szól. — A szatmári vendégek kiváltságait megállapító oklevél, melyet Fejér IV. 3., 206. 1. (s kivonatban VII. 5., 364. és utána Endlicher, Mon. Arp. 505., magyarul pedig Szirmay, Szatmár várm. I. 146. 1.) 1264-es évszámmal közöl s melyben V. Istvánnak 1270 után használt teljes királyi titulusát olvassuk, természetesen nem lehet í.í 4-ből való, hanem, a mint I. Lipótnak 1662-iki átiratában látható (XVII. századi másolatban a MODL. 162. sz.), 1271-ben kelt. s Zalam. oklevélt. I. 36. 1. Századok, 1921. I—V. füzet. 6