Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Dante Monarchiája. Ford. Balanyi György. Ism. Patek Ferencz 71

AZ ÉLETKOR SZEREPE KÖZÉPKORI JOGUNKBAN. 75 25, a püspök számára pedig a befejezett 30. életévet szabta meg, a mi megfelelt a régibb gyakorlatnak is. Ezért azután a mikor az egyes rendek feladása előtt alapos vizsgálatnak vetették alá a jelölteket, ez természetesen kiterjedt az élet­korra is.1 Ez irregularitás alól azonban helye volt felmentésnek, a mely ugyan a pápa jogköréhez tartozott, de bizonyos kor­látozással a püspökök is élhettek vele. Azonfelül a pápa fel­ruházhatott megszabott feltételek mellett mást is, pl. követét, e jog gyakorlásával.2 Azonban úgy ezeknek, mint a püspö­köknek ily irányú dispenzáló joga csak az alacsonyabb foko­zatokra terjedt ki.3 Érsekeknél és püspököknél követelték meg természe­tesen a legszigorúbban4 a betöltött 30 évet, s felmentésről is csak akkor lehetett szó, ha ehhez már közel járt az illető. III. Incze is csak abban az esetben volt hajlandó Berchtold vál. kalocsai érseket dispensálni, »si. . . etas non solum per­fecta, sed saltern perfectioni vicina.« Minthogy azonban neve­lőjének eskü alatt tett vallomása szerint is csak 25 éves volt, a pápa szerint ez nem volt elegendő az érseki méltósághoz, hisz Krisztus Urunk is csak 32 éves kora után kezdett taní­tani, tehát »ante tricesimum annum nèmo sibi debet predica­tionis officium usurpare«.6 Hogy azonban néha súlyosabb kor-1 1488 . . . »per examinatores ad id specialiter deputatos dili -genter examinantibus in scientia sufficientem moribusque et etate ideoneum repertum ... ad sacros clericorum ardines duximus promo­vendum« . . . (Székely okit. III. k. 114. 1.) 2 1403 . . . »legatione durante cum 50 personis ecclesiasticis infra limites legationis tue consistentibus defectum etatis patientibus . . . ut earum quelibet postquam decimum octavum sue etatis annum peregerint, possint ad sacerdotium promoveri.« (Bullae Bonif. IX. Mon. Vat. I/IV. 536. 1.) 3 Csanád esztergomi érsek a nagyszebeni és brassói papoknak adott kiváltságlevelében (1336.) hangsúlyozza, hogy a hívek ne mer­jenek senkit plébánossá választani, a ki nem érte el az előírt kort (»neminem annos discretionis non habentem«), hacsak ő meg nem adta a felmentést (mist obtenta a nobis dispensatione specialis). (Zim­mermann—Werner : Urkundenbuch I. k. 483. 1.) 4 Bertalan pécsi püspök ellen azt a kifogást hozták fel, hogy megválasztatásakor nem volt még az előírt korban. III. Honorius pápa 1220-ban a veszprémi és egri püspököt bízta meg a vizsgálattal, a kik előtt azután igazolta, hogy akkor már igenis betöltötte volt a •szükséges éveket. (Mon. Rom. ep. Vespr. I. k. 53. 1., Theiner : i. m. I. k. 24—26. 1.) 5 Fejér : i. m. III. 1. k. 50—52. 1. — 1319-ben XXII. János pápa a kb. 27 éves András erdélyi püspöknek is csak azért ad felmen­tést, »quod per tuam presertim et tuorum perentum potentiam poterat eadem ecclesia a diversis oppressionibus . . . eripi«. (Theiner :

Next

/
Oldalképek
Tartalom