Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Dante Monarchiája. Ford. Balanyi György. Ism. Patek Ferencz 71

AZ ÉLETKOR SZEREPE KÖZÉPKORI JOGUNKBAN. 73 mekeiket azok beleegyezése nélkül nem kényszeríthetik házassági ígéretre. így tehát a király semmisnek mondta ki az eljegyzést, a minek következtében megszűnt a per alapja s így perutódlásróF sem lehetett itt szó.1 Ha azonban hét évesnél idősebb korban történt az eljegyzés, csak felmentés alapján lehetett azt felbontani. Mikor II. Endre kereszteshadjáratából hazafelé jött, Laszkarisz Tivadar császár leányát eljegyezte fiának, Béla herczegnek s »fidem dedit, quod eum illius filie infra annos nubiles existenti matrimonio copularet ;« minthogy Béla 1206-ban született, ő sem volt még törvényes korú. Mikor pedig felserdült (cum ad pübertatem pervenerit), azzal a kéréssel fordult a pápához, hogy mivel az ország érdeke úgy kívánja, az eljegyzéstől visszaléphessen. A pápa felhatalmazta erre az egri, váczi és váradi püspököket, hogy ha az országra valóban az volna hasznos, megadhassák a felmentést.2 Elég ok volt a felmentésre, ha a gyermeket ígérgetésekkel vagy fenyegetésekkel bírták házassági ígéretre. Ilyen esetek gyakoriak voltak s botrányokra adtak okot, azért II. Pius, mikor erre hivatkozva felmentésért folyamodtak hozzá, azt meg is engedte, mert »matrimonia libera et non coacta esse debent.«3 2. §. A házassághoz megkívánt korhatár. — A nubilis aetas, tehát az a kor, a melyben az egyház a házasságot megengedte, a kánonjog szerint a pubertás kora volt, a melyet praesumptive fiúknál a 14., leányoknál pedig a 12. életévhez csatolt. Ε tekintetben tehát Justinianus alapján állt, de azért szerepet játszott a Sevillai Izidor által representált sabinianus hagyomány is.4 A kánonjog rendelkezésére hivatkozott Nagy 1 . . . »tum vero quia iuxta statuta iuris ecclesiastici et decretorum sanctorum patrum exinde editorum nemo patrum suas genituras, potissime in annis ad discernendum boni et mali in'sufficientibus, in etate videlicet tenera constitutas, absque consensu earundem, qui ab hominibus etatis perfecte fieri et adhiberi solet, ad futura connubia observanda, prout hoc et id nonnulli iuris periti, utriusque scilicet iuris doctores per nos solum pro discussione presentis cause in dictam sedem nostram iudiciariam adducti nobis persuadebant, aliquo federis pacto vel compromisso obligare potest et valet« . . . (Magy. orsz. levt. Dl. 16376.) 2 Theiner : i. m. I. k. 33. 1. 3 U. ο. II. k. 373. 1. 4 Quidam tarnen ex annis pübertatem existimant, id est eum esse puberem, qui XIV annos implevit, quamvis tardissime pubescat. Certum autem est eum puberem esse, qui et ex habitu corporis pübertatem ostendit et generare iam potest.« (Decret Greg. IX. lib. IV. tit. II. c. 3 )