Századok – 1921-1922

Értekezések - HOLUB JÓZSEF: Az életkor szerepe középkori jogunkban és az »időlátott levelek« - 32

AZ ÉLETKOR SZEREPE KÖZÉPKORI JOGUNKBAN. 69 Az oklevelek itt sem jelölik meg évek szerint a különböző korfokozatokat, csak általánosságban említik az ae-tas legitima-t s a discretionis anni-1,1 a melyet a 14. ill. 12. év hozott meg. A mi a dalmát városok jogéletét illeti, ezekben különböző korfokozatokkal találkozunk. Raguzában a törvényes kor a 14., ill. 12. évvel köszöntött be, de a gyám az árva 18 éves koráig kezelte a vagyont ; Skradinában pedig a 20. életévig tartott a gyámság. Spalatóban a kiskorú ingatlanát nem volt szabad elidegeníteni, s az atya is csak fia beleegyezésével tehette ezt, de az ily consensus is csak 18 éves kora után volt érvényes. A tanácsossághoz itt a betöltött 20 évet kívánták meg, a büntetőjogi felelősség korhatára azonban a 14. ill. 12. év volt. Zárában a 25 éves korhatárral találkozunk, a miben kétségtelenül a római jog hatására ismerhetünk.2 V. FEJEZET. A életkor szerepe középkori egyházjogunkban. - A) A házassági jog korhatárai. ι. §. Az eljegyzéshez megkívánt korhatár. — A házasság intézménye a középkorban teljesen az egyház jogterületéhez tartozott, s még a vele kapcsolatos vagyonjogi intézményekből folyó perekben is egyházi bíróságok ítélkeztek ; így azután a kérdés e részét a kánonjog rendelkezéseinek szem előtt tartásával kell vizsgálnunk. Hogy már a jegyesek közt sem állhattak fönn azon akadályok, melyek a leendő házasságot tiltják vagy felbontják, az természetes ; kivétel ez alól csupán a megkövetelt életkort illetőleg volt.3

A házassághoz ugyanis okvetlen megkívántatik a serdültség, az eljegyzéshez azonban a pubertás elérése nem szükséges, csak olyan fokú értelmi fejlettség, hogy e fontos lépését megérthesse ; így tehát itt sokkal alacsonyabb kor-1 Pl. Smiciclas : Cod. dipl. r. Croatiae. XIII. k. 264., 305.1., XIV. k. 53. Nagyon érdekes egy 1321-ből való oklevélnek következő meghatározása : »dixit se a nobis gratiam habere de non respondendo in iure, donee fuerit etatis habilis ad cingendum spatam«. (MaZuranió : i. m. 620. 1.) 2 Smiíiclas : i. m. XIV. k. 53—54. 1. 3 Br. Roszner K. : Régi magyar házassági jog. Budapest, 1887. 135· 1·