Századok – 1921-1922

Tárcza - Lukinich Imre: A Magyar Történelmi Társulat 1922. évi közgyűlésén előterjesztett főtitkári jelentés 708

tárcza. 709 Tárcza. A Magyar Történelmi Társulat 1922. évi közgyűlésén előterjesztett főtitkári jelentés. Tisztelt Közgyűlés ! A ki annakidején a Magyar Történelmi Társulat százéves történetének megírására vállalkozik, az első sorban bizonyára az iránt fog érdeklődni, hogy tudományos közéletünk fejlődésére minő hatással volt az imént lezajlott világháború, és ezzel kapcsolatosan kutatni fogja, hogy igazolható-e nálunk is azon, szinte axiómává kristályosodott tétel, hogy a nagy nemzeti katastrophákat általános szellemi és anyagi föllendülés szokta követni ; kutatni fogja, hogy a Magyar Történelmi Társulat, a mely életének első félszázadát mintegy másfélezer taggal és nem jelentéktelen törzsvagyonnal zártaié, hogyan tudta pótolni azt a nagy veszteséget, mely egyfelől az ország megcsonkítása következtében tagjainak létszámában, másfelől a gazdasági és pénzügyi helyzet soha nem sejtett megromlásában érte. Azt természetesen ma nem lehet megmondani, hogy az első kérdés megoldása minő eredményekre vezeti, azt azonban viszont már most is kétségtelennek tarthatjuk, hogy Társulatunknak a nagy összeomlás óta kifejtett tudományos tevékenysége, munkásságának nagy és mindinkább növekedő arányai meg fogják lepni. Az első pillantásra az elért eredményeket talán egy jól vezetett és nemzeti hivatással bíró intézmény természetes életjelenségeiként lesz hajlandó tekinteni s a sikereket,főleg a nemzeti érzés erős felbuzdulásának fogja tulajdonítani, mely a nagy csapások után a mult emlékeihez szokott visszatérni, hogy azokból merítsen vigasztalást és erőt a jövő küzdelmeire'. Gondosabb vizsgálat után azonban kénytelen lesz beismerni, hogy nálunk nemzeti felbuzdulásra intézmények életét alapítani alig lehet ; nálunk minden kezdeményezéstől, minden actiótól gyors, kézzelfoghátó sikereket vár a türelmetlen közvélemény s ezért lelkesedésének tüze azonnal lankad, mihelyt a kívánt eredmény nem jelentkezik. Társulatunk fellendülésének titka tehát másutt keresendő. S ha már most a jövő történetíró az okokat kutatva a társulat vezetését fogja vizsgálat tárgyává tenni, akkor meg fogja állapítani, hogy a Magyar Történelmi Társulat 1910 óta tudatos irányítás mellett a fokozatos fejlődés és fellendülés korát élte, mely azonban az 1917-ben történt elnökváltozás idejétől fogva a társulati élet szokásos keretein túlemelkedve fejlődött nagy, tudományos intézménynyé. Tanulmányozva az elnöki megnyitókban lefektetett gazdag programmot s összehasonlítva azt az eredményekkel, történetírónk jelenlegi elnökünk személyében és egyéniségében fogja megtalálni azt az erőt, a mely Társulatunkat