Századok – 1921-1922

Tárcza - Csánki Dezső: Fejérpataky László † 706

tárcza. 707 forrásokból már pályája kezdetén széleskörű ismereteket hozott magával, melyek segítségével e tudományszaknak eddig csupán gyönge másolatok útján művelt legrégibb Árpád-kori anyagát, e századokból fennmaradt eredeti okleveleink ismertetésével úgyszólván teljesen feldolgozta, az ezek hátterében működő Árpád-kori magyar királyi udvari kanczellária berendezésére és fejlődésének történetére sohasem homályosuló fényt vetett, s a maga részére az alapvetés dicsőségét biztosított a. Ebbeli működését az egyetemen kívül — a hol először hirdetett és tartott e tudományszakból évekre terjedő collegiumokat — irodalmilag a M. Tud. Akadémiában fejtette ki, a melynek kebelében ez intézetünk tudományos igazgatásában, mint a történettudományi bizottság előadója, majd második osztályának titkárja, őt mindenek felett jellemző szabatos, irányító munkát végzett. Mi társai, kik őt e munkálkodásában kísértük, megfigyeltük és támogattuk, nem képzelhetünk ennél odaadóbb, becsületesebb, hálás érzelmeinkre méltóbb munkát. Párhuzamosan a tudomány ugyanezen területén rendkívüli értékű munkásságot végzett a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság kebelében, melynek egyszerre volt kezdeményezője és úttörő munkása, később úgyszólván lelke, irányító vezetője. Ε Társaság folyóiratában, a Turulban, melyet egy ideig szerkesztett is, a történelem segédtudományainak minden ágát szakszerűen művelte, s e munkálkodását örökre magasztalja legrégibb magyar czímereinknek két díszes kötetbe foglalt, többek által írt, de általa kezdeményezett és szerkesztett remek gyűjteménye. Hogyan emlékezzem meg, bármily röviden is, a Magyar Történelmi Társulatban és az életének még csak első évét élő, nagyra hivatott Országos Magyar Gyűjtemény-Egyetem kebelében kifejtett munkásságáról, a hol mindenütt hűséges és engesztelékeny társnak, nélkülözhetetlen szakférfiúnak mutatta magát, s mindig az alkotásra és egyetértésre irányította tekintetét, ennek érdekében hallatta, felesleges szótól meg nem háborított előadásban, biztos véleményét és ítéletét. Ez a sokoldalú, alapos tudáson és higgadt vérmérsékleten nyugvó, rendszeres, mindig határok közt mozgó, de sohasem pedáns ítélkezés az ő legfőbb szellemi megnyilvánulása, mely mögött azonban sok egészséges humor, ötlet és kedély húzódik meg, és tör elő az emberekkel való érintkezésben, mint egy könnyedségre hajló, jó indulatú lélek kedves derengése vagy csillanása. 45*