Századok – 1921-1922
Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Neues Pester Journal - 699
történeti irodalom . 699 ségeiből, de a socialisták ok és alap nélkül mondják Petőfit magukénak. — Ferdinandy László : Csupán elnyomó hatalmi szerv-e az állam ? Marx államelméletével szemben védi a szerző a középkori rendi és az újkori demokratikus államot. — A könyvismertetések során a történetírás számára is igen figyelemreméltóak Vecsernyés József megjegyzései a német trónörökös nemrégiben megjelent emlékiratairól. — Vár y Rezső nagy részletességgel szól Erdélyi László most megjelent árpádkori művelődéstörténetéről (Árpádkor. Bpest, 1922. Pallas.), a melyet minden tekintetben kiváló munkának mond. — Túri Béla igen érdekesen ismerteti a pár év előtt elliúnyt pápai államtitkár, F errata bíboros emlékiratait. (Mémoires. Ma Nonciature en France. Paris, 1922.) Nemzeti Újság. 1922. 249. szám. Váradi Antal : Az aquincumi amfiteatrum. (A régi Budapest történetéből vett adatok.) Neues Pester Journal. 1922. 250. szám. Gündisch Guido : Karlsburg und die Sachsen. Herczeg Ferencznek a Pesti Hírlap okt. 24. számában Gyulafehérvár czímű czikkével foglalkozik. Herczeg czikkének történelmi beállítását hibásnak tartja. — Mihály vajda győzelmeinek nem volt nemzeti jelentőségük. Ez állítását Acsády munkájából vett idézetekkel iparkodik megerősíteni. Szerinte Mihály vajda az erdélyi magyarság segítségével jutott uralomra. Sikereit pedig a magyarság , körében megnyilatkozott társadalmi viszályoknak köszönhetett. Ο úgy nem vezette nemzeti érzület, mint a szolgálatába szegődött székelyeket. A magyarok a gyűlölt Báthory nemzetség ellen küzdöttek. Végül helyteleníti Herczegnek a szászok magaviseletéről vallott nézetét. Szádeczkyre hivatkozva, az 1591-i nagyszebeni csatáról azt mondja, hogy ezen az oláhok és az erdélyi csapatok közt lefolyt csatában a jobbszárnyon a magyar zsoldosok küzdöttek. A csata után, mint azt Szádeczky is említi, a nagyszebeni királybíró és tanács üdvözölte az oláh vajdát. De a szászok nem tehettek egyebet, mikor a győztes vajda a kapuk előtt állt. De téves az az állítás is, hogy a szászok csak akkor bátorkodtak a vajda ellen fellépni, midőn a veszély már elmúlt ; mert az oláhok elűzése Miriszló után sem volt veszélytelen vállalkozás. — 253. szám. Herczeg Ferencz : Gyulafehérvár. A Pesti Hírlap 252. számából átvett czikkben Herczegh Gündisch állításait megczáfolja. A nemzeti jelentőséget illetőleg Acsády és az összes magyar történetírók együtt azt mondják, hogy a vajda sikereit nem a nemzeti érzésnek, hanem az erdélyi magyarok pártoskodásának köszönhette. De azt sem Acsády, sem más író még nem állította, hogy Erdélyben egy oláh dynastia uralomrajutásának és oláh nagybirtokos osztály képződésének nem lett volna nemzeti jelentősége — .még pedig óriás nemzeti jelentősége. Ügy látszik Gündisch összezavarja az idegen invasio okait a következményeivel ? A szászokra vonatkozólag Herczeg azt írta, hogy a krónika szerint az erdélyi szászok, a kik Vitéz Mihály bejövetelekor elsőknek hódoltak meg, a miriszlói csata után megszállták a szorosokat és nagy buzgalommal öldösték a menekülő bojár családokat.« Itt nem hűségről vagy hűtlenségről van szó, hanem csak arról lehet szó : igaz-e vagy sem. Történelmi tény, hogy Nagyszeben városa, melynek falai alatt a kardinális fejedelem és Mihály vajda a döntő csatát vívták, már az ütközet előtt elzárta kapuit a magyarok elől, az ütközet után pedig nem bocsátották be Erdély menekülő fejedelmét. Szádeczky munkájában okleveleket közöl. Ezek közt van Ungnad császári biztosnak .a miriszlói csata után írt jelentése, amely megerősíti ezen állításokat. — 293. szám. Radó Antal: Ein Habsburg-Romanowscher Heiratsplan.
