Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Seeck; Otto: Regesten der Kaiser und Päpste für die Jahre 311 bis 476 n. Chr. Ism. A. A. 690

690 történeti irodalom. Egyben és másban még emelhetnénk kisebb kifogásokat, de felsorolásukkal nem akarjuk azt a látszatot kelteni, mintha nem értékelnők érdeme szerint a kétségtelenül becses munkát. Ellenkezőleg szívesen elismerjük róla, hogy nemcsak terjedelemben, hanem tartalomban is megbízható kalauza történelmünk e legsötétebb korszakának. Katonai része elsőrangú, de egyéb részeiben is sok okulást nyújtó. Megjegyezzük még, hogy a 23 térképmelléklet nagyban fokozza az előadás áttekinthetőségét. Balanyi György* Otto Seeck: Regesten der Kaiser und Päpste für die Jahre 311 bis 476 n. Chr. (Vorarbeit zu einer Prosopographie der christl. Kaiserzeit. Stuttgart, J. B. Metzlersche Verlagsbuchhandlung, 1919.) Régen hiányzó, fontos segédeszközt nyert a késői római történelem ebben a műben, a melynek főczélja a Codex Theodosianus datálásait új, megbízható alapra helyezni. Nem szükséges kifejtenem, hogy ezek mily szükségesek a kutatónak ; köztudomású az is, hogy ezeknek a keltezéseknek jórésze hibás, sőt teljesen hamis. Mindazonáltal £ddig senki sem merészkedett arra, hogy az egész törvénykörtyv keltezéseit átjavítsa, még Mommsen sem, a ki legújabb kritikai kiadását adta (1905-ben). Erre a munkára azért nem akadt vállalkozó, mert a philologiai kritika megszokott eszközei elégtelenek voltak rá. Seeck úgy segít ezen a bajon, hogy sorra veszi azokat a hibákat, a melyeket a Codex összeollózása alkalmával a compilatorok elkövethettek és a kapott eshetőségeket rögtön alkalmazza is mindvégig. Megbízhatóak szerinte a czímzettek nevei, úgy szintén a keltezés helynevei, valamint a napok is, a melyeket csak sajtóhibák rontanak. Kimutatja viszont, hogy a consulatusokat rendszeresen interpolálták az összeállítók, a közhasználatú consuljegyzékek alapján saját tetszésük szerint megmásítva vagy kiegészítve ezeket ; legönkényesebben a császárnevekkel jártak el. Számtalan hiba nyitjára sikerült ez útön rájönnie, de — a mint ő maga is jól tudja — nem mindenütt végérvényes az általa ajánlott megoldás sem. Legyen szabad e helyen egy példát felhozni erre nézve, a mely igazolja, hogy még a czímzettek szilárd hitelességűnek vett neve sem feltétlenül az eredeti ősszövegből " való. (Egyúttal Pannónia elpusztulásának történetéhez is szolgáltatnak némi adalékot az alábbi sorok.) Tudjuk, hogy 382 őszén végleg befejeződik a gótok elleni hadjárat. Ennek daczára ez év decz. 9-én még mindig említi a nyugati rész császárjának egy rendelete az expeditio Illyrica-t ;