Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Berzeviczy Albert: Az absolutizmus kora Magyarországon. 1849–1865. I. köt. Ism. Wertheimer Ede 681

történeti irodalom . 681 objectiv felderítéséhez. Hogy azonban milyen anyagi vásár folyt Milós és Gaj közt négyszemközt, biztosan ennek alapján sem állapíthatjuk meg, mert Gaj kitért a vizsgálat elől, Obrenovits Milósnak pedig ravasz jelleme miatt csak kötve hihetünk, bár végül Gajt 1853-ban utólag teljesen rehabilitálta. Dr. Thim József. Berzeviczy Albert: Az absolutizmus kora Magyarországon 1849—1865. Első kötet. Budapest, 1922. Franklin Társulat. 8° 434 1. Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a történetíróknak abba az Angol- és Francziaországban gyakori csoportjába tartozik, a kik a politikai pályáról, valószínűleg attól megundorodva, menekülnek a mult több örömet és élvezetet pkozó kutatásához. A nélkül, hogy czéhbeli historikus volna, a történetírást vála sztotta hivatásául, minekutána hosszú éveken át állott hazája politikájának szolgálatában igen előkelő szerepkörben. A politikai és históriai iskolázottság, különösen, ha jelentékeny elfogulatlansággal párosul, a történetíróra bizonyára megbecsülhetetlen előny. Berzeviczy már első, Beatrix királynőről szóló művében történetírói képességeinek fényes bizonyítékait adta. Mielőtt a középkori történelem müveléséről az újkorira átment volna, egy kismemoireszerü munkát bocsátott közre »Régi emlékek« czímen . (1907), a mely ifjúkorának emlékei alapján a Schwarzenberg—Bach-kormányzat szenvedéseit és elnyomását festette Magyarországon. Talán már akkor, a mikor ezt kiadta, gondolt arra, hogy a magyar történetnek ezt a szomorú korszakát valamikor szélesebb alapokon dolgozza föl. Mindenesetre hálásak lehetünk neki, akár korábban jutott erre az elhatározásra, akár nem, hogy rászánta magát a magyarországi absolutizmus feldolgozására. Érdeméül kell betudni, hogy nem hagyta magát visszariasztani Jókai azon szavától, hogy az 1849—1867-iki korszak történetét sohasem fogják tudni megírni, s hogy erre a minden tekintetben nehéz, de annál hálásabb munkára vállalkozott. Jókainak teljesen igaza volt mindaddig, a míg a legfontosabb levéltárak anyaga : a bécsi állami levéltáré és az osztrák belügyminisztériumé a kutatók elől hétpecsétes lakatnál is szigorúbbari el volt zárva. Berzeviczynek, az egykori kultuszminiszternek azonban megvolt az a szerencséje, hogy előtte lehullottak az említett levéltárak zárai és ő tudomást szerezhetett azoknak töméntelen kincseiről. De szerzőnk nem elégedett meg a nyilvános levéltárakkal, hanem kutathatott több gazdag magánlevéltár-