Századok – 1921-1922

Értekezések - GYALÓKAY JENŐ: Az első orosz megszállás Erdélyben 1849. 626

650 gyalókay jenő. Brassóban még kevésbbé voltak rózsásak az állapotok Schurtter, a ki maga is kevésnek találta az ottani orosz katonaságot, a Puchnertől korábban kapott parancs értelmében, silány csapataival együtt meg akart ugrani a Damokles kardjaként fölötte függő székely támadás elől. S hogy terve annál könnyebben sikerüljön, felbiztatta a városi tanácsot, hogy még több orosz csapat bejövetelét kívánja. Ez a kérés február 4-én meg is történt,1

de a szemfüles Engelhardt már előbb észrevette a lólábat. Rögtön hírt adott Lüdersnek az osztrákok tervezett elpárolgásáról, a mi ellen az orosz hadtestparancsnok már február 4-én tiltakozott is. Kijelentette, hogy ha Engelhardt egyedül maradna Brassóban mint a város és a Barczaság katonai parancsnoka, akkor ez a külföldön a fegyveres beavatkozás látszatát keltené, holott az oroszok csak azért jöttek, hogy a várost, az osztrákokkal vállvetve, oltalmazzák.2 Itt tehát már szembekerült egymással a szövetségesek akarata s az ebből támadt — bár hivatalosan tagadott — feszültséget még jobban fokozta a február 4-én vívott szász -hermányi ütközet. Gál Sándor ezredes, a ki feltétlen sikerrel biztató támadását mindegyre halogatta, az említett napon végre mégis megmozdult, de Fabius Cunctator-féle taktikájával nyomban kátyúba is jutott. A számra és minőségre egyaránt gyönge osztrák helyőrséggel vajmi könnyen elbánhatott volna s játszva elfoglalhatja Brassót, ha egy kissé határozottabban és gyorsabban cselekszik. De bizony elkésett s mire támadásra szánta magát, az oroszok már megszállották Brassót s ezzel az eddig olyan kedvező feltételek is tüstént füstbe mentek. Maga a szászhermányi ütközet tulaj donképen nagyobb fontosság nélküli csetepáté volt s csupán annyiban érdekes, hogy itt kerültek először szembe az oroszokkal a magyar honvédcsapatok. Az 5 óra hosszáig tartott nagyon lanyha és tétovázó harcz Gál visszavonulásával végződött, a mi kétségtelenül az oroszok javára írható, mert a brassói határőr-1 Schurtter Puclinernek. (K. A. : 143. XIII/B. 104.) 2 »Permettez moi, Général, de faire l'observation, que les troupes russes ne sont arrivées à Kronstadt, que pour la défense des habitants, simultanément avec les troupes Autrichiennes. La présance du Général Engelhardt seul et chef de la garnison, aurait l'air d'une intervention de notre part. . . Les considérations sont si graves, que je prends la liberté de prier votre Excellence de différer votre départ . . .« (K. A. : 140. II. 17a.)