Századok – 1921-1922
Értekezések - GYALÓKAY JENŐ: Az első orosz megszállás Erdélyben 1849. 626
gyalókay jenő : az első orosz megszállás erdélyben. 643 Engelhardtnak, hogy ha útközben Brassó elestét hallaná, azonnal álljon meg a határszélen s további rendelkezéséig el ne mozduljon onnan.1 Ez — más szóval — körülbelül annyit tesz, hogy : »meghalt a gyerek, vége a komaságnak«. Végre január 26-án Engelhardt felszólította Schurttert, hogy a megszállás részleteinek megállapítása végett jöjjön ki a törcsvári határszélre. Az orosz tábornok itt közölte vele, hogy a czár Nagyszeben és Brassó megsegítését, a már hallott feltételekkel, jóváhagyta s hogy az orosz csapatok ellátásáról a két város köteles gondoskodni. Elképzelhetjük, mennyire meg lehettek riadva a fösvény szászok, hogy még ezt a súlyos terhet is örömmel \-állalták magukra. Az osztrák tábornok boldogan és nyugodtan tért vissza Brassóba, abban a hitben, hogy az oroszok 28-án már be is vonulnak. De bizony a várva-várt segítség egyre késett ; e helyett azonban a legváltozatosabb hióbhírek keltek szárnyra a székelyek — Isten tudja hányadszor — küszöbön álló rajtaütéséről. A türelméből és bátorságából újra kifogyott Schurtter január 28-án, 30-án és 31-én, valamint február i-én is, katonához nem illő, halálraijedt hangon koldul és sürget újra segítséget Engelhardttól.2 A különbség csak az volt, hogy eddig a városi tanács ösztökélte egyre őt, most pedig ő bujt a tanács háta mögé, hogy a saját rémületét leplezhesse. Nagyszebenben — úgy látszik — nem lesték ilyen szörnyű türelmetlenséggel a megváltó idegen csapatokat. Legalább is nem találom az arravonatkozó írásokban semmi nyomát annak a páni félelemnek, a mely Brassó helyőrségét és lakóit állandó lidércznyomásként ülte meg. Végre mégis csak ütött a megkönnyebbülés szorongva várt órája. Engelhardt az orosz csapatok élével január 31-én átlépett a törcsvári országhatáron s ezen a napon Barczarozsnyóig hatolt. Másnap — február i-én — délután 5 órakor két vadászszázaddal és 100 kozákkal bevonult Brassóba, a hova az éj folyamán, a tömösi szoroson át, még 115 kozák érkezett.3 Ez ugyan édeskevés volt s a magyarok komoly támadása esetén meg se kottyant volna, de azért Schurtter és a brassaiak 1 Liiders Schurtternek. 1849 jan. 27. (I. h.) 2 Mindez a székely határőrdandár leveleskönyvében olvasható. (Κ. A. : 143. XIII. B. 104.) Talán mondanem se kell, hogy ez a dandár akkor már csak papiroson volt meg, minthogy csapatai, 2 huszárszázad kivételével, a magyarokhoz pártoltak. 3 U. o. — Gelich az oroszok bevonulását február 21-re teszi. (I. m. III. 74.) 40*
