Századok – 1921-1922
Értekezések - GYALÓKAY JENŐ: Az első orosz megszállás Erdélyben 1849. 626
az első orosz megszállás erdélyben'. 635 az oláhok is — apránkint elillantak. Végül az a kevés ember, a ki mégis ott maradt, azt határozta, hogy az orosz segítséget ne a két »nemzet«, hanem csak Nagyszeben és Brassó városa kérje.1 Es csakugyan, 1849 január 2-án már megérkeztek az erdélyi küldöttek Bukarestbe,2 katonai segítséget kérve nemcsak Lüders tábornoktól, hanem a bukaresti török kormányzótól, Omer pasától3 is. Természetes, hogy ez az ügy első sorban nem a tábornokokra, hanem a diplomatákra tartozott. Segur franczia főconsul, mihelyt a dolgot megneszelte, elment orosz kollégájához, Kotzebuehez s úgy látta, hogy az nagyon felkarolta ugyan az erdélyi szászok és oláhok ügyét, de nem mert érdekükben közbejárni.4 Nem is tehetett semmit, mert az intézkedés joga nem őt, hanem a rendkívüli követet —· Duhamel altábornagyot — illette meg, a ki annak idején Moldva- és Oláhország megszállásának is főfőszószólója volt. Duhamel kedvezően fogadta az erdélyi küldöttséget s már egy orosz-török combinált hadművelet tervével is kezdett foglalkozni. Ámde Fuad Effendi, a porta rendkívüli követe,5 a leghatározottabban kijelentette, hogy egyetlen török katona se lépheti át a magyar határt s — Segur nagy megnyugvására — ilyen értelmű útasítást adott Omer pasának is.® Mind a mellett Duhamel is, Fuad is egy-egy futárt küldött — további utasításért — a saját kormányához.7 1 U. o. 2 Colquhoun angol főconsul jelentése Palmerstonnak : Bukarest, 1849 jan. 2. (Correspondence relative to the affairs of Hungary. 184·/ — 184g. — 133. 1.) De Segur franczia főconsul jelentése: Bukarest, 1849 jan. 3. és 4. (Anul 1848. V. 694. 1.) Moldován szerint (i. m. 62. és k. 1.) a küldöttség tagjai Nagyszebenből íjaguna és Müller Gottfried tanár, Brassóból pedig egy városi tanácsos és egy oláh kereskedő voltak. A Lüdersnek átadott folyamodvány (a nagyszebeni határozattól eltérően) nem a két város, hanem a két »nemzet« segélykérését tartalmazta »a szenvedő emberiség nevében«. Colquhoun hallomása szerint Lüders sajnálkozva jelentette ki, hogy a magyar határ átlépésére nincs felhatalmazva. (Id. jelentése : Correspondence. 133. 1.) 3 A szláv származású Omer pasa 1848 szept. 25-én lett Bukarest ideiglenes török kormányzója. (Acte si documente : I. 355. 1.) 4 Segur jelentése. (I. h.) 5 Fuad azelőtt a török külügyministérium politikai osztályának volt a főnöke. (Anul 1848 : III. 735. 1.) 6 Colquhoun Palmerstonnak: Bukarest, 1849 jan. 2. (Correspondence relatíve to the affairs of Hungary, 1847 —184g. 133. 1.) 7 Segur nyilván nagyon rosszul ítélte meg az erdélyi helyzetet, különben nem írta volna ezt : »Tout sera sans doute fin?, quand les réponses arriveront.« (Id. jelentése.)