Századok – 1921-1922

Értekezések - GR. KLEBELSBERG KUNÓ: Elnöki megnyitóbeszéd (1922) 609

624 gr. klebelsberg kunó. nek kettős a történelmi felelőssége; nem tudta a példátlan politikai és katonai katastrophát a nemzettől elhárítani és mikor a szerencsétlenség bekövetkezett, nem tudta korábbi műveltségünk folytonosságát fenntartani. Vigyázzon a mai nemzedék, hogy a vesztett világháború, a botor forradalmak és a trianoni békén felül meg ne érje még a modern magyar művelődés összeomlását is. 1867 óta számottevő művelődést tudtunk a három hegy és a négy folyó völgyében kifejleszteni és nekünk szent kötelességünk, hogy ezt a műveltséget a következő nemzedékre átszármaztassuk. Nem szabad, hog}* ugyanaz a történeti felelősség súlyosodjék a mi szerencsétlen generatiónkra, a mely felelősség alól a mohácsi vész nemzedékét fölmenteni nem lehet. Akkor a pogány török ádáz barbársága volt a veszedelem, mely gyökerestűi irtotta a műveltséget, ma a szellemi életet sorvasztó szegénységen kívül egy másik barbársággal állunk szemben : a proletariátusnak azzal az igényével, hogy a testi munkát fölébe helyezi a szellemi munkának. És ez világveszedelem. Az Institut de France október hó 25-i idei nyilvános ülésén René Doumic, az Academie Française igazgatója megemlékezett az intézmény halottairól s beszédét a következőképen végezte : »Ezek a tanárok, tudósok, művészek, különböző irányú férfiak valamennyien egy közös vonással bírtak : a szellemi munka szenvedélyes szeretetével. Valamennyien ugyanannak az ügynek szentelték magukat : a magas művelődés ügyének. Azon dolgoztak, hogy kiszélesítsék ezt a legmagasabbrangú" életet, amelyben áll az emberiség nemessége. Minden erejüket, minden tehetségüket, minden erényüket arra áldozták, hogy erősítsék az értelmiség ragyogását és uralmát a világon. Az értelmiség uralkodása ! Kell-e hinnünk, hogy ott kell állnunk hanyatlásának kezdetén ? Igaz-e, hogy annak a kornak jellege, a melybe belépünk, épen az értelmi elemnek visszafejlődése ?... A tények nagyon is nyilvánvalók. Tény, hogy közvetlenül a háború után a szellemi munka jövedelmezősége és a testi munka hozadéka között az egyensúly megbomlott. Ennek következménye, hogy a szellemi foglalkozásoktól elfordulnak, odahagyják a nagy iskolákat. Sajnos tény, hogy a közönséges-