Századok – 1921-1922

Értekezések - GR. KLEBELSBERG KUNÓ: Elnöki megnyitóbeszéd (1922) 609

622 gr. klebelsberg kunó. években ismét az elkedvetlenítő üresedést látjuk, mígnem Kopácsy József lép az esztergomi érseki székbe, a reformkor nagy magyar főpapja, kinek József nádorral egyidőben, a forradalom előestélyén történt elhalálozása pótolhatatlan kár volt Kopácsy életrajzának megírása lényegesen kiegészítené a reformkor történetét, mely a magyar nemzet életének kétségtelenül egyik legtermékenyebb, legtartalmasabb időszaka. Két századon belül, mostoha viszonyok között, négy olyan főpap, mint Széchenyi és Batthyány, Kopácsy és Simor valójában becsületére válik a magyar nemzetntk és a magyar katholicismusnak egyaránt. Míg a XVII. és XVIII. század magyar főpapjai a római collegium germanicumból az ellenreformatió korának olasz kultúráját hozták haza, a Pázmáneumot végzettek pedig a bécsi egyetemen nyerték kiképzésüket, addig különösen az erdélyi református papok és politikusok német, holland és skót főiskolákat látogattak. Ez az északnyugati befolyás szemmellátható az erdélyi irodalmon és politikán egyaránt. Az erdélyi fejedelemség különállásának lehetősége abban a politikai egyensúlyban találja magyarázatát, mely a XVI. és XVII. század folyamán a német és török császárság között fennállott. Mihelyt a fölszabadító háborúval Törökország európai positiója megingott, az erdélyi fejedelemség különállása is lehetetlenné vált s az erdélyi politikusok számára az lőn a megoldásra váró probléma, mint lehet Erdélynek a fejedelmi korban kifejlődött alkotmányát a győztes I. Lipóttal szemben biztosítani. Ε politika legpregnánsabb képviselője Bethlen Miklós, kinek nemcsak önéletírását, hanem egyéb munkáit és levelezését is összefoglaló, kritikai kiadásban közre szándékozik bocsátani Társulatunk. Ugyanennek a kornak nagy erdélyi politikusa Teleki Mihály. Levelezésének kiadását Társulatunk már 1905-ben megkezdette. Ezideig hét kötet jelent meg, a rendelkezésre álló anyag azonban még legalább további öt kötetet betöltene! Elnökségem becsületbeli kötelességének tartom az elődeim által megkezdett, illetve folytatott nagy publikatió befejezését. A magyar élet egyik sajnálatos hibája, hogy minálunk az utód rendszerint nem folytatja elődjének megkezdett munkáját, annak irányával rendszerint szakít, művét nem egyszer lerombolni