Századok – 1921-1922

Értekezések - GR. KLEBELSBERG KUNÓ: Elnöki megnyitóbeszéd (1922) 609

618 gr. klebelsberg kunó. a mi ezen a földön létezik. Csak egy ahistorikus aesthetika juthatott arra a rögeszmére, hogy a görög-római, az ó-keresztény, a román, a gót és renaissance stílus alkotásai voltak csak művésziek s hogy a XVI. század második felével voltaképen megszűnt az igazi művészet, hogy a barokk és a rokokó ezt a nevet nem is érdemli meg. Ennek a rögeszmének volt aztán siralmas gyakorlati eredménye a stíltiszta restaurálás, amikor a román és gót templomokból kidobálták a barokk és rokokó műalkotásokat. így a kassai dóm stíltiszta helyreállításakor onnan eltávolított műalkotásokból egy jóízlésű műgyűjtő egész múzeumot állított össze. A pozsonyi dóm ilyen restaurálásának pedig áldozatul esett Rafael Donner gyönyörű szent Márton oltára, mely a maga nemében kétségtelenül tökéletesebb alkotás, mint maga a restaurált templom, egy elég jó, de mégis csak másodrendű gótikus épület. A műemlék, a mely bentmarad az élet forgatagában, éli a maga sajátos életét az egymást követő korokon át s mindegyik meghagyja rajta a maga bélyegét. Épen ezáltal szövődnek be egyes épületek a nemzetek életébe. Az említett művészettörténeti felfogás a Baedecker és más útikönyvek révén beszivárgott a közönség szélesebb rétegeibe is, mely kalauzok a XVII. és XVIII. század nagy alkotásait rendszerint azzal a jelzővel intézték el, hogy »barokk épület«. Pedig józan észszel és főleg egészséges szemmel nem lehet tagadni, hogy Bernini és Juvara, Mansard és Soufflot, Balthasar Neumann és Fischer von Erlach nagy építészek, Pozzo és Tiepolo, Watteau és Lancret, Baucher és Nattier nagy festők, Coyzevox és Houdon nagy szobrászok voltak. Ha a művészettörténész valóban historikus, akkor tudnia kell, hogy minden kornak megvan a maga sajátos művészete, a mely létjogosultságát épen annak a kornak szellemében találja. Becsüljük meg tehát mi is azt a barokk- és rokokó művészetet, mely nálunk a török felszabadító háborúk után felvirágzott. És ettől nem tarthat vissza bennünket az, hogy az alkotó művészek idegenek voltak. Hiszen román és gót műemlékeink túlnyomó részét sem magyar mesterek alkották. A bajorok pedig a müncheni és környékbeli rokokó épületeiket azért nem becsülik kevesebbre, mert franczia építész : Cuvilier emelte azokat. Többnyire magyar maecenások rendelé-