Századok – 1921-1922

Értekezések - HOLUB JÓZSEF: Az életkor szerepe középkori jogunkban és az »időlátott levelek« - 32

-56 HOLUB JÓZSEF. prerogativa«-nak, »gratia specialist-nak, »reginalis liberalitas«nak is tüntetik fel,1 sőt Sopron vármegye hatósága 1378-ban az ily királyi perhalasztást »donatio«-nak nevezi.2 Ilyen királyi perhalasztásokkal a törvényes korig még a XVI. század elején is találkozunk, pedig a Hármaskönyv egész határozottsággal formulázta meg azt a tételt, hogy az árvák gyermekkoruk ideje alatt pusztán a korlevél előmutatása által minden pertől, melyet ellenük gyermekkoruk ideje alatt indítanak, megszabadulnak s nem kényszeríthetők feleletre. Ha pedig birtokjogok tárgyában olyan pert indítanak ellenük, melyet hosszú perfolyamattal szoktak elvégezni, a per a feleletadás határidejéig folyamatban maradhat ugyan, de a feleletadás idején csupán a korlevelüket kell felmutatni s ennek alapján ezt törvényes korukig el kell halasztani. Sőt, ha akár kényszerítve, akár tudatlanságból önként felelnek is, az őket nem köti, azt teljesen visszavonhatják.3 Hatalmaskodás miatt pedig nem törvényes korú gyermek ellen nemcsak tiltva volt pert indítani, hanem a felperes még ötven márkában el is marasztaltatott, ha erre nézve kifogás és ellenvetés történt.4 Volt azonban három eset, a mikor még sem élhettek a gyermekek e nem-törvényes koruk nyújtotta kedvezéssel, hanem mint alperesek, természetesen gyámjuk útján, felelni s a pert végig folytatni tartoztak.5 Állt ez pedig először is azon perekre, a melyek atyjuk halálával perbeli utódlás útján szálltak át a gyermekekre. Azok a királyi parancslevelek, a melyek a nem-törvényes korúak pereinek elhalasztását rendelik el, a XIII. századtól kezdve hangsúlyozzák ezt a 1 1334. Anjou kori okmt. III. k. 75. 1., 1350. Hazai okmt. II. k. 86. 1., 1351. Zichy-okmt. III. k. 451. 1., 1352. Magy. orsz. levt. Dl. 4276., 1352. XII. 2. N. Múzeum levt. Törzsanyag, 1359. Kállay-cs. levt. N. Múzeum, 1363. Soproni okit. I. k. 348. 1., 1378. U. o. 450. 1., 1417. Forgách-cs. levt. N. Múzeum, 1418. Zichy-okmt. VI. k. 492. 1., 1435. Teleki-okit. I. k. 541. 1., 1453. Zichy-okmt. II. k. 360. 1., Kovachich : Formulae Sollennes 559. 1. 2 Soproni okit. I. k. 450. 1. 3 I. R. 129. cz. 4 I. R. 132. cz. és II. R. 23. cz. — 1349-ben Szabolcs vármegye hatósága egy gyermeket »super facto potential!« perbe hívott s el is ítélt. Az ügy Lajos király elé került : »Et cum nos predictam causam dicti pueri, utrum idem super facto potentiali respondere . . . iuxta consuetudinem regni nostri debeat necne, deliberationi prelatorum et baronum nostrorum commisissemus, eisdem . . . visum extitit, quod dictus Ladislaus super facto potentiali respondere . . . non deberet et iustitia regni non esset«. (Kállay-cs. levt. N. Múzeum.) s HK. I. R. 130. cz.