Századok – 1921-1922

Értekezések - HOLUB JÓZSEF: Az életkor szerepe középkori jogunkban és az »időlátott levelek« - 32

-54 HOLUB JÓZSEF. es Gáspár örökvallásukat visszavonták, rögtön el is tiltották Erdélyi Mártont a szóbanforgó birtokok használatától, vagyis úgy tekintették, mintha fassiójukat meg sem tették volna. 5. §. A venia aetatis. — Míg a német gyakorlatban már a XIII. század óta találkozunk a király engedélyezte nagykorúsításokkal1 s a venia aetatis nagy szerepet játszott a szomszéd cseh és morva jogban is, — vagy csupán bizonyos meghatározott időre szólva (léta na cas) vagy definitive (Uta vécna)2 — addig a mi középköri jogunkban ez intézmény ismeretlen maradt. Ennek okát egyrészt abban keresTietjük, hogy a római jog erőteljesebb befolyását, hatását jogunk elkerülhette, másrészt pedig a fekvőjószágok jelentősége is útjába állt oly intézkedésnek, mely az azokkal való rendelkezést könnyítette volna meg s visszaéléseknek nyitott volna utat. Ez is arra mutat különben, hogy a revocatio intézménye nem lehetett a kiskorúnak nagy hátrányára abban a tekintetben, hogy megnehezítette volna szerződéseit, mert különben nyomait találnók annak a törekvésnek, hogy ennek a védelmi intézkedésnek ily irányú kellemetlen következményeit korengedélylyel orvosolják. Egy esetet ismerünk csak, mely a cseh-morva jog léta na cas-ára, azaz egy bizonyos meghatározott czélra történt nagykorúsításra emlékeztet, a mikor t. i. II. Endre 1221-ben a cziszterczi rendbe lépő Csépán bán fia, Istvánnak, a ki »adolescentulus quidem etate sed aduitus animo« volt, megengedte, hogy a szentgothárdi monostornak birtokokat ajándékozhasson.3 II. FEJEZET. Az életkor befolyása a perképességre. i. §. A perbeli jogképesség. — A perbeli jogképesség, azaz a perben félként szerepelhetni, nem volt teljesen egyforma a fel- és alperesnél. A felperesnél hiányozhatott vagy korlátozva lehetett egyes esetekben4

, de az életkor nem játszott közre sem kor-1 Schröder : i. 111. 708. 1., Schwerin : Deutsche Rechtsgesch. (Meister : Grundriss II. 5.) 2. kiadás 1915. 44—45. 1. 2 Kapras : Die Vormundschaft im altböhm. Landrechte. Zft. f. vergl. Rechtswiss. XVIII. (1905.) 366—368. 1. 3 . . . »hec a Stephano certa legitimatione facta in ecclesiam donatio nobis scientibus et assensum . . . prebentibus nullis unquam temporibus retractari valeat«. (Hazai okmt. VI. k. 13—14. 1.) 4 Hajnik I. : A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád-és vegyesházi királyok alatt. Budapest, 1899. 164—166. 1.