Századok – 1921-1922

Történeti irodalom - Göller; Emil: Repertorium Germanicum I. Clemens VII. von Avignon 1378–1394. Ism. Tóth László 586

történeti irodalom. 587 történeti intézet, Robert Arnoldot bízta meg és határvonalul a nagy egyházszakadás kezdetétől (1378) IV. Eugenius pápa haláláig (1447 február 23) terjedő időt jelölte meg. Ilyen előkészületek után jelent meg 1897-ben a Repertórium Germanicum első kötete, a mely IV. Eugenius pontificatusának első évéből (143T márcz. xi —1432. márcz. 9.) közölt 2328 német vonatkozású, pusztán chronologiailag összefüggő regestát. Az eredeti czélkitűzésnek ez a mű sehogy sem felelt meg. Bő regestákat adott sokszor jelentéktelen oklevelekről, s azonfelül olyan terjedelemben indult, hogy mielőbbi befejezésére alig lehetett számítani. A kötetnek ezen okok miatt nem is következett folytatása, hanem az arra hivatottak a vállalat újjászervezéséhez láttak. A czél szabatos kitűzése és a hozzásegítő mód és eszközök pontos megjelölése J. Hallertől ered, a kinek tervezete szerint okvetlenül elejtendő a regestaszerű közlés, a mű gerincze pusztán a status person arum és a status locorum a legszükségesebb utalásokkal lehet. A porosz történeti intézet curatoriuma Haller tervezetét teljes egészében magáévá téve, a nagy körültekintést, éles ítélőképességet kívánó mű megalkotásával a pápai udvar középkori szervezetének kiváló ismerőjét, Emil Göllert bízta meg. A munka azonban lassan haladt előre, 1903-ban kapta Göller a megbízást, s az első kötet csak 1916 végén jelent meg. Nemcsak Göller másirányú tudományos elfoglaltsága volt ennek az oka, de az anyag kiválasztása, még inkább annak a czélhoz simuló elrendezése előre alig sejtett nehézségeket rejtett magában. A hosszú várakozás azonban méltó gyümölcsöt hozott. Göller a nála megszokott akribiával oldotta meg nehéz és hálátlan feladatát. Azonfelül, hogy ügyesen alkalmazott siglákkal sikerült legalább röviden a tartalmára utalni a status personarum és status ecclesiarum et locorum idézte okleveleknek, a munkához egy rendkívül értékes és általános érdeklődésre is számottartó bevezetést adott. Ennek első szakaszában részletesen ismerteti az avignoni VII. Kelemen supplicatiós registereit, a bulla-registerek különböző alosztályait, végül a Camera apostolica registerköteteit. A bevezetés szakaszában a pápai javadalomadományozás fejlődésével, valamint annak állapotával avignoni VII. Kelemen idejében foglalkozik. Itt különösen részletekbe menő a dolgozat, nemcsak a jogi fejlődést és a tényleges állapotot ismerteti Göller, de a javadalomadományozás szokásos curiális ügymenetét is, kezdve a supplicatio benyújtásán egészen az adománylevél kézbesítéséig. A harmadik részben, mely magában is jókora, általános érdekű történeti· tanulmány, a mely szerzőjének hosszú levéltári kutatásait is mindenütt értékesíti, részletesen ismerteti avignoni VII. Kelemen németbirodalmi kapcsolatait.