Századok – 1921-1922
Értekezések - HERZOG JÓZSEF: Ujabb adatok Bethlen Gábor és Károlyi Zsuzsánna síremlékéről 539
548 herzog »józsef. A sírirat az emlék compositiójára is némi világot vet. A mester kötelezőlevffe és a kezeslevél határozottan két síremlékről (duo monumenta) szól. Nagy Szabó ugyancsak két síremléket említ. A felirat szövege azonban Bethlen Gáborról és Károlyi Zsuzsannáról együttesen emlékezvén meg, az ilyen módon megszövegezett felirattal ellátott táblát nem lehet két, hanem csak egy síremlékre alkalmazva elképzelni. A két emlék tehát nem lehetett két valóban önálló mű, hanem egy egységes, valószínűleg teljesen symmetrikusan felépített kettős síremlék. Szilágyi Sándor reménye, hogy a Majuma egy teljes példányának előkerülésével az egykor megcsodált síremléket legalább rajzban bírni fogjuk, az igazi mester személyének megállapításával füstbe ment. De ha nem is remélhetjük, hogy rajzban valaha is megláthassuk az emlékmüvet, megmarad az a szomorú vigasz, hogy ennek művészi értékét s ezzel a pusztulással bennünket ért kárt ma már felbecsülhetjük, hiszen a Castello testvéreknek e művel egy időben készült egyéb munkái Krakóban, mint a késő renaissance pompás emlékei, ma is sértetlenül állanak.1 III. Önkénytelenül felvetődik a kérdés : a síremlék megrendelésénél Bethlen István választása miért esett a távol Krakóban élt Castello Antalra ? Tudjuk, hogy az elhúnyt fejedelem a művészeteket pártolta és sokat építkezett. Alig hihető tehát, hogy az általa foglalkoztatott művészek között ne akadt volna egy is olyan, kire Bethlen István az emlékmű megalkotását bátran ne bízhatta volna. — Vagy talán Castello Antal korábban az elhúnyt fejedelem részére dolgozott, talán Erdélyben tartózkodott is ? A felvetődő kérdésre — legalább egyelőre -— határozottan választ adni nem lehet. Hogy Castello Antal az erdélyi fejedelemség területén egy ideig élt-e, ezt az eddig ismert adatok még nem igazolják, bár szerintük lehetséges, sőt némileg valószínűnek is látszik.2 1 Lepszy : Krakau. 99. 1. 2 Bár a felhasznált összes adatok már 1916 tavaszán kezemben voltak, a dolgozat közzétételétől mind ez ideig tartózkodtam. Azt reméltem, hogy anyaggyűjtéseim során oly bizonyítékra találok, mely a személyazonosság itt felvetett kérdését adatszerűleg eldönti. Mivel e reményről most már le kellett tennem, a dolgozatot közre adom. A közölt adatokból kiindulva* talán másnak módjában lesz a kérdést tisztázni.
