Századok – 1921-1922

Értekezések - MIKLÓS ÖDÖN: Hop Jakab bécsi holland követ interventiója (1698-1700) 524

hop jakab bécsi holland követ interventlója. 37 Érdekes volna azonban annak a kérdésnek felderítése, hogy ki volt az a magyar egyházpolitikus, ki az interventio hátterében működött ? Erre vonatkozólag ugyanis nem rendelkezünk semmi támaszponttal. Sajátságos, hogy egy ilyen sűrű actaváltással és fontos tervekkel tele interventiónak a magyar irodalomban eddig semmi nyoma sem volt, sőt Hop Jakab nevét még csak nem is emlegetik az egykorú források. Pedig az kétségtelen, hogy valaki a hazából Hbpnak erős támasza volt. Már az interventiónak megindítása sem a holland Rendek kezdeményezésére vezethető vissza, őket valaki erre kétségbevonhatatlanul felkérte. A rendi gyűlésekben nem volt szokásban írásbeli beadvány nélkül hozni határozatokat. Azonban később, az emlékiratok egybeállításánál is bizonyára \'olt valaki Hopnak segítségére. Az 1699 márczius 18-iki jelentéséhez mellékelt terjedelmes emlékirathoz csatolt törvényczikkeket sem bizonyára ő maga kereste ki. Az emlékirat szerkesztésére vonatkozólag nem is mondja, hogy ő maga készítette, sőt inkább hangsúlyozza, hogy a császár levele »egybevettetett« stb. s az emlékirat úgy »állíttatott össze«. A benyomás, a mit emlékiratainak s jelentéseinek olvasása után nyerni lehet az, hogy azok nem kizárólag magyar és nem is kizárólag erdélyi viszonyokat tükröztetnek vissza. Vannak benne elemek (Lothringern Károly 1687-iki Apafival s az erdélyi rendekkel kötött egyezségének, valamint az 1690-iki császári diplomának emlegetése), melyek erdélyi kérdésekre mutatnak, viszont Kolonics ismert 1700-iki körlevele szűkebb, kétségbevonhatatlanul magyarországi sérelem volt. Az 1699-iki memorialéjában emlegetett 50.000 magyar református lélek is az Érdélyben élő kálvinisták lélekszáma lehet csak. Sajátságos, hogy sem a nagy egyházpolitikus Bethlen Miklós önéletírásában, sem Csegei Wass György naplójában, pedig ennek bécsi útja erre az időre esik, nem találunk Hoppal való tárgyalásokra utalást, pedig az utóbbi nem tartotta magát távol Bécsben létekor a holland residenstől. Talán mégsem tévedünk azonban abban a feltevésben, hogy (Bethlen indirecte, talán Wass György útján) mindkettőnek és esetleg még valamelyik magyarországi úrnak a keze is benn volt az interventióban, de a saját jól felfogott érdekében működésének még csak nyomát sem hagyta az utókorra. Az interventio lefolyása végül rejt magában egy nagy tanulságot is. Hiába akarta a bécsi udvar Hamel Bruyninxet félretolni s Hop személyében egy vallási ügyekben indifferensen viselkedő diplomatát nyerni, a kísérlet nem sikerült.